The Message

Az akció előtti fejezet felkészítésére írt szösszenet

2011-08-22T19:36:00.003+02:00

Na, gyerekek a címet remekül megfogalmaztam. Piros pont nekem. Szóval, az van, hogy ma kezdtem el írni a 13. fejezetet és megvilágosodtam! Fel kell rakni ilyen kis átvezető szöveget, hogy izgatottak legyetek a nagy akcióra. :) Igazából, nem tervezek már olyan sok fejezetet ... :$ Mivel jön a suli, is nem lesz időm írni. Jaj, de elfoglaltak vagyunk. De most komolyan.

Lauren egyszerre volt boldog és kétségbeesett. Vajon mit keresnek itt a szülei? Egyáltalán mit keres ő itt? Hiszen… várjunk csak. Mintha most állt volna össze neki a kirakós darabja. Felcsillant szemmel nézett hol az anyukájára, hol az apukájára majd a nővérére.
- Mit kerestek Ti itt? – a lány szinte majdnem felsikított örömében. Meg se várta a választ, ismét a családja nyakába ugrott. Olyan sok erőt adott neki az, hogy itt lehetnek vele a szerettei, hogy azt le sem lehetett írni. Túl boldog volt ahhoz, hogy ezt a jelenetet bármi is elrontsa.
- Beszéltünk Chrissel. Ő adta meg a nyaraló címét. – viszont ez a válasz áramütésként érte Laurent. Megfagyott az ereiben a vér. Hirtelen legyökerezett a lába a tengerparton, és úgy érezte, moccanni sem bír.
- Mi? – ezt szinte nem is kérdésnek szánta, csak muszáj volt kimondania, hogy a feszültség enyhüljön benne. Majd megrázta a fejét. – Nem számit, a lényeg, hogy itt vagytok. – annyira örült a családjának, hogy könnyek szöktek a szemébe.

Damon Salvatore ott ült az ágyán és várta, hogy történjen valami. Bármi. Akármi. De nem történt. Csak az óra kattogását hallotta, és ez az egyetlen hang visszahangzott a fejében. Idegesítő volt. Sőt! Már majdnem bekattant. Az elmúlt két napban nem történt semmi, amiért érdemes lett volna bármi életjelet mutatnia. Végül is, ha úgy nézzük, ki hiányolhatja? Ekkor mintha megvilágosodott volna, eszébe jutott egy fontos dolog. Két nap múlva hívj fel! Szinte kikapta a nadrágzsebébe becsúsztatott elegáns kinézetű telefonját. Az ajtó mellett lévő fogashoz botorkált, és előhalászta a bőrdzsekijében lévő „névjegyet”. Tárcsázta a számot, és várta, míg felveszi valaki.

- Pontos vagy. – mondta a nő a másik oldalon túlbuzgó hangon.
- Szóval, mi a terv? – Damon most nem volt olyan hangulatban, hogy bárkinek is a kedvére tegyen. Elhatározott egy dolgot, és azt akarta megvalósítani, nem volt köntörfalazás.
- De ingerül vagy – a nő csak még jobban idegelte a férfit. Csak azt tartotta kordában Damont, hogy van egy cél, amiért megéri küzdeni. – Szóval, ezen a hétvégén, vagyis holnap fogunk betörni a Vízió épületébe. Onnantól már csak annyi a dolog, hogy pár őrt leüss, stb. stb. Kihozod Laurent, és utána felrobbantjuk az épületet. Ennyi. – foglalta össze röviden.
- Hol találkozzunk holnap, és mikor? – Damon hangja izgalommal volt tele, egyszerűen nem bírta felfogni, hogy akár együtt is lehet azzal a bizonyos hőn szeretett lánnyal, akiért oly’ rajong. Most vajon mi lehet vele? Jól van? Ezek a gondolatok vették birtokba a férfi elborult elméjét, de még annyira józan volt, hogy megértse a választ a telefon másik oldaláról.
- A kocsmánál, ahol legelőször. Délután két órakor. Legyél jó!
- Várj! Mi a neved? – tette fel a férfi a kérdést, mielőtt a nő lecsaphatta volna a telefont.
- Nikita. – a végét szinte alig értette, mert a nő megnyomta a hívásmegszakítás gombot.

Megkérhetnélek titeket valamire? Elkészült a legújabb videóm (juppí) és szeretnélek megkérni titeket, hogyha van YT-s csatornátok, legyetek szívesek iratkozzatok fel! Nagyon sokat jelentene. Köszönöm. Ha nincs is YT-s fiókod, akkor írjatok kommentárt ide. :D

12. fejezet

2011-08-15T19:40:00.006+02:00

Remélem, már izgatottak voltatok a fejezet miatt. Hát, itt is lennék. Nem tudok mit hozzáfűzni, jó olvasást! Következő fejeztet nem tudom mikor hozom, de igyekszem hétfőre megírni. xoxo; nicolee

- Josh... Josh Seagal. - Lauren ízlelgetni kezdte az idegen nevét. Elmosolyodott. Ezernyi gondolat cikázott át az agyán, amit nem tudott megmagyarázni. Az összes ezzel a különleges idegennel kapcsolatos volt. Egyik része vágyódott a pátyolgatás után, amit eddig kapott, a másik pedig azt búgta: "nincs szükségem a segítségedre, felnőtt nő vagyok". Végül úgy döntött, egyszerűbb lesz, ha bemutatkozik.
- A nevem McKenzie. Lauren McKenzie. - a lány pisztolyhoz hasonló módban tartotta a kezét, miközben komoran vizslatta a másik pár szemét. Ugyanolyan hangnembe mondta, mint az előbb Josh. Kissé lejárt duma volt, és korántsem egyedi, mivel egy James Bond filmből szedték mindketten. Végül nem bírta tovább az ifjú hölgy, s elröhögte magát. A fiú, pontosabban férfi is elmosolyodott.
- Menj, vegyél egy finom fürdőt! - biccentett felé, s kezébe nyomott egy selymes, puha törülközőt. Lauren nem bírta megállni, hogy ne simítson végig a "kendőn". Ismét elmosolyodott. Az idegen mellett felszabadultnak érezte magát, pedig csak pár perce kerültek beszélgető viszonyba. Lauren bólintott. Elindult, de hirtelen meg is torpant. Kérdően fordult vissza Josh felé.
- A folyosó végén jobbra - vigyorgott rá, majd a tálca felé fordult és valószínűleg a konyha felé vette az irányt. Ő is megtorpant egy pillanatra. - Ruha is kéne, nem?! Várj! - mutatta fel a tenyerét, és köddé vált. Pár tizedmásodpercen belül egy helyes inggel tért vissza. A teteje szürkébe ragyogott s feketébe ment át, hátul pedig megkötős volt. Laurennek tetszett. Az ing alatt egy szaggatott farmer is tartózkodott. Josh közelebb lépett a lányhoz, majd tett még egy lépést, s még egyet. A férfi és a hölgy közötti távolság csökkenni kezdett.
- A barátnőd nem bánja? - kérdezte, s a hangja elcsuklott. Nem ismert magára. Josh már olyan közel lépett hozzá, hogy Lauren törülközőt tartó keze és a férfiruhát tartó keze összeért.
- Nincs barátnőm - mosolyodott el sejtelmesen. - Ez a nővéremé. Néha itt nyaral. Nézz ki az ablakon! - Lauren követte a férfi ujját és pillantását. Amikor megtalálta a célt, szó szerint tátva maradt a szája. Az ablakhoz rohant. Mint egy kisgyerek az orrát az ablaküvegnek nyomta, mintha így közelebb lenne a külvilághoz. Josh gyorsabb tempóra váltott, s ő is odaért az ablak mellé. Kezével az ablakpárkánynak támaszkodott, ezzel majdnem megölelve a lányt. Lauren érezte a férfi leheletét a nyakán, s majd' elolvadt. Oldalra fordította a fejét, így egy óceán kék szempárral találta szembe magát. Nyelt egyet. Egy másodpercen belül átvillant az agyán egy dolog... De nem tette! Erős volt, határozott. Nem hagyta, hogy egy idegen ilyen hamar levegye a lábáról. Immár teljesen megfordult, szúrósan Josh kezére nézett, mintha fel akarná robbantani azt. A férfi vette a célzást, s "útjára engedte" a lányt. Lauren sietős léptekkel a fürdőszoba felé vette az irányt. Az ajtónál megállt, s lopva visszanézett a férfira. Josh ugyanott állt, és ŐT nézte. Ragadozó szemekkel, mintha fel akarná falni. A lány átlépte a küszöböt, de ekkor majdnem szívrohamot kapott, mivel Josh termett előtte. A szívéhez kapott, és próbált elfojtani egy sikolyt. A levegőt szaporábban kezdte venni.
- Fürdősót találsz a kád szélén, nagyon jó, próbáld ki! - kacsintott, s ismét köddé vált, ahogyan az előbb. Lauren immár nyugodtan csukta be az ajtót. A kádhoz lépett, s megengedte a csapot. Lehámozta magáról a koszos, piszkos, elnyúlott ruhákat. A ruhákat összehajtogatta és a mosakodó alatt lévő kukához lépett, kinyitotta a tetejét és beledobta a cuccot.
- Véged. - lihegte a semminek. Megrázta a fejét, mintha ki akarná űzni a gondolatot a fejéből, hogy mennyire nem normális. A kádhoz lépett, és beleszórta azt a híres fürdősót amiről Josh beszélt. Belelépett a kádba, és azonnal érezte ennek az illatos sónak az elragadó mámorát, amely egyből ellazította. Az izmok kicsit megenyhültek, az elmúlt napok nagy terhelései miatt. Lauren úgy gondolta, hogy nem csak az energia kezd visszaszállni belé, hanem az életkedv is. A csapból még mindig folyt a víz, de a lány nem bírta tovább. Elaludt.

Lauren szemhéjai szinte kipattantak, amikor megérzett egy finom kezet a derekán. A férfi a nyakához hajolt, és beledünnyögte:
- 'Reggelt! - csókot hintett a lány kecses, édes nyakrészére. Lauren beleborzongott a pusziba. Megfordult, és egy csodálatos kék szempárral találta szembe magát. Mely az óceánra emlékeztette és olyan volt, mint egy drágakő... Például a lapis lazuli. Lauren soha nem tudta megunni ezt a látványt. Elmosolyodott.
- Mi olyan vicces? - kérdezte a férfi csábos hangon. Bár, nem kellett ahhoz így beszélnie, hogy bármelyik nőt levegye a lábáról. Elég volt csak félmosolyra húznia a szépen ívelt ajkait, vagy kivillantani 1500 wattos mosolyát.
- Semmi - búgta Lauren, és még közelebb húzódott a férfihoz.
Ez az illúzió kezdett megszűnni, és egy új vette birtokba a lány elméjét. Eleinte csak az vette észre, hogy az emlékképek metrószerű gyorsasággal mennek el mellette. Majd beleütközött egybe, és mielőtt megláthatta volna a jelenetet, teljes életnagyságba ott volt. A bálterembe. Azzal a férfifal, akiért nagyon rajong. Akinek gondosan beállított fekete frizurája volt, és elbűvölő, rabul ejtő szemei. Damon. Damon Salvatore. Így hívják.
Lauren előtt gyorsan lejátszódott az a jelenet is, mikor Michaellel beléptek a bálterembe. De köztük nem volt olyan szenvedély, és "elektromosság" mint Damon és Lauren között.
A lány hirtelen azt vette észre, hogy Damon kezei közt van, és éppen a csók jött volna, mikor...
Vízcsobogás. Nem sok híja volt, hogy Lauren feje a víz alá bukkanjon. Elzárta a csapot, majd nagy erőt vett magán és elkezdett mosakodni.

Körülbelül 10 perc múlva frissen, és üdén lépett ki a fürdőszobából. Széles mosoly tátongott az arcán, az illúzió miatt. Annyira jó volt Damonnel lenni. Még ha csak elméletben is.
- Wáó! Mi ez a jó kedv? - kérdezte Josh, az ajtó mellett állva. Sokat mondó mosoly terült szét az arcán. Oldalra döntötte a fejét, s így várta a lány válaszát.
- Jó volt felfrissülni - füllentett Lauren. Igazából, nem is volt füllentés, mert tényleg nagyon jól esett neki az, hogy mosakodhat.
- Arra gondoltam, hogy megmutathatnám neked a környéket. - vetette fel az ötletet, mire a lány mosolya még szélesebb lett.
- Rendben, oké. Felőlem. De kérhetnék egy hajkefét? - kérdezte. Josh ismét eltűnt, és egy másodperc sem telt el, mire felbukkant. Laurennek ettől a sok eltűnés/feltűnéstől megfájdult a feje. Bólintással jelezte, hogy köszöni szépen. Elmerült a fürdőszobában, míg megfésülködött és próbálta rendbe szedni a sérüléseit is.
- Hozzak kötszert, sebtapaszt? - érdeklődött kedvesen Josh. A lány megrázta a fejét. - Esetleg fájdalomcsillapítót. Nem fáj valamid?
- Azt elfogadnék, köszönöm. Tompán hasogatnak a sebeim. A nyakamnál pedig lüktet. Szóval, legyen két szem gyógyszer... Oké? - Josh megcsóválta a fejét. A csuklójához hajolt, és erősen átszakította a bőrét.
- Idd! Ez fájdalomcsillapító. - motyogta. Lauren nem mert. Félt a vámpíroktól, Markus után. - Na! Nem bántalak. - biztatta a lányt, mivel látta a szemében az ijedséget és a félemet. Lauren erőt vett magán, és egy bátor lépés után szinte rátapadt a csuklóra. Szívni kezdte a vérét, és érezte, ahogy a különös ízű folyadék lecsorog a torkán. Kicsit kirázta a hideg, de nem foglalkozott ezzel, mivel sokkal jobban lett, és a fádalmai megszűntek. Elégedetten törölte le a szájáról a vért.

- Sokkal hamarabb felszívódik, mint egy átlagos gyógyszer. - tette hozzá nevetve. A lány bólintott, miközben neki is nevethetnéke támadt, de nem nevetett. Eszébe jutott Damon. Most az kívánta, bárcsak vele lenne egy szobába és nem Joshhal. Félreértés ne essék, kedvelte a férfit, de ő NEM Damon volt!
A lány szemébe könnyek gyűltek, és ismét erőtlenül csusszant a földre. Josh is csatlakozott hozzá, és finoman átkarolta Lauren vállát. Nem szólt semmit, csak csitítani próbálta. Úgy csinált, mint egy barát. Aki szavak nélkül megérti, mi a baja a másiknak. Mint egy legjobb barát...
A lány elméjébe ezer, sőt, százmillió gondolat úszkált egyszerre. Nem kellene egy férfi előtt sírnia. Nem kellene Damon után vágyódnia. Semminek nem így kellett volna történnie! Hirtelen elrugaszkodott a talajtól, és vámpírokat megszégyenítő futással jutott ki a nyaraló elé. Érezte a tenger illatát meg a frissensültekét. Mindezt figyelmen kívül hagyva ment tovább. Egy lerombolódott épülethez. Ott, ahol fogva tartották. A cella mellett volt egy puccos, giccses lakás. Lauren egyből tudta, kié az a villa. Berohant a házba, és a kanapéból felemelve Markust a falnak csapta. A férfi mellett ott hevert Lauren báli ruhája is, a pisztolya is. A lány leguggolt, felvette a fegyvert majd a rövidnadrágjába dugta. Csak most vette észre, hogy olyan erővel vágta neki a falnak a férfit, hogy a ház majdnem összeomlott. Repedezni kezdett.
- Nem leszek olyan, mint te. Nem hagyom, hogy véged legyen. De, szenvedni fogsz! Ezt megígérhetem. - suttogta a fülébe, majd egy izmos, masszív kar felemelte és a tengerbe találta magát. Pontosabban, tengerparton. Az folyadék nyaldosta a lány és a férfi lábát. Lauren kapaszkodott Joshba, mintha ő lenne az egyetlen dolog, ahol biztonságba érezheti magát. Úgy viselkedett, mint egy kislány a macijával.
- Nem tudtam, hogy ilyen harcias vagy. - mosolyodott el a férfi.
- Nem tudom, mi ütött belém. Sajnálom. - szabadkozott, közben beletúrt a hajába. Josh vállat vont, majd az arcára fagyott a mosoly. Ekkor hirtelen visszatért egy huncutabb, pajkosabb vigyorgás, és mire Lauren feleszmélt volna már az óceán csodálatos élővilágát látta maga előtt. Felemelkedett a víz fölé, hogy levegőhöz jusson, mivel váratlanul érte a hirtelen oxigén elvonás. Josh is felemelkedett.
- Szeméét - mutogatott a lány vádlóan a férfira, majd elröhögte magát.
- Éédes.
- SZEMÉT! - mondta nyomatékosítva Lauren, mire Josh ugrott egyet, elkapva őt és együtt a vízbe csobbantak.
A férfi elfelejtetett minden gondot a lánnyal, és most csak a szórakozás volt a lényeg. Ez az egész, a gyermekkort ébresztette fel Laurenben. Kissé könny gyűlt a szemébe, mikor arra gondolt, hogy mit kellett maga mögött hagynia. De próbálta elfelejteni a gondolatot, és csak a jelennek, mostnak élni. Josh a lány alá nyúlt, és felemelte a vízből. Lauren erőteljesen kapaszkodott a férfiban, miközben folyamatosan röhögött. Már annyira, hogy megfájdult a hasa.
- Eeeegy, kettőőő... - számolt vissza, de Lauren megállította.
- Ne! Ne! Kérlek, ne! - ellenkezett nevetve, de késő volt.
- HÁROM! - csobbanás... majd az víz alatt élet csodálatos látványa. Jó, ha harc, hát legyen harc, gondolta Lauren. A víz fölé emelkedett, és annyira felugrott, hogy a víz alá tudja nyomni Josht. De arra nem számított, hogy a férfi megfogja a kezét és magával rántja. Josh egészen a tenger aljáig merült, rá pedig a lány. Lauren haja szinte fátyolként lebegette a férfi körül. Mindketten elmosolyodtak. Josh elrugaszkodott a földtől, megfogta Lauren derekát és felemelkedtek teljesen a víz föléig.
- Kapaszkodj belém! - tárta szét a karját. A lány félénken udaúszott, s megölelte a férfit. Lehunyta a szemét, és már csak azt vette észre, hogy ismét a bokáig érő vízbe vannak. Lauren igazán csak most döbbent rá, hogy Josh-on csak egy rövidnadrág van. Egyből elengedte a férfit.
- Lauren! - hallotta meg a nevét. Nagyon is ismerős volt számára a hang forrása. Megfordult, és szemben találta magát a szüleivel.
- Anya, Apa! – kiáltott fel örömében, és a nyakukba ugrott.

Fejlemények :)

2011-08-14T10:26:00.000+02:00

Sziasztok, emberek! Itt az ígért új kinézet. Nem is tudom, mit mondhatnék róla. Valamilyen szinten tetszik, de úgy vagyok vele, hogy lehetett volna jobb is. :) Az új fejeztet megpróbálom hétfőre hozni, mivel már itthon vagyok. Próbálok minél több ihletet meríteni, hogy legyen ötletem a többi fejezetekhez is. Mert a sztori vége, meg ilyesmik megvannak nagy vonalban, csak a köztük lévő teret kéne kitölteni valahogy. Na, mindegy. Megoldom! ;) Remélem, várni fogjátok a fejeztet, és nem vesztettem el a történet olvasóinak felét.

11. fejezet

2011-07-31T12:29:00.005+02:00

Sziasztok! A blogspot nagyon ellenem van, úgyhogy közzéteszem még egyszer a 11. fejezetet. Megszeretném köszönni Zytának, hogy volt olyan kedves és rávett, hogy rakjam fel a fejezetet. xD Hibákért elnézést kérek, tudjátok, hogy csak a Word a bétám... Megszeretném jegyezni, hogy a "tengerpartos csávót" eleinte nem így képzeltem el. Egy "incidens" miatt változtattam rajta. Jó olvasást! ; D ; )

// Michael szemszög //

Egy álmatlan éjszaka után kissé komásan ültem le a székembe. Az asztalra könyököltem, és a tenyerembe hajtottam a fejemet. Most jön ki rajtam a nem alvás. Ásítottam egyet, majd letettem a fejemet az asztalra. Vajon mi van most Laurennel? Minden oké van vele? Sajnos nem, mivel Markus kezei közé került, aki köztudottan nem a gyengédségéről híres. Az álmosságot a szememből egy puffanás verte ki. Majd még egy, s még egy. Ki a franc lehet ez? Pár másodpercen belül magyarázatot kaptam a kérdésemre…

- Hol van Lauren? – ordította a képembe Chris. – A szobájába nincs! Pontosabban sehol nincs! – még mindig nem vett le a hangneméből.

- Chris, nincs ilyenre időm, plusz energiám. – mondtam fáradtan.

- Hogy mondhatsz ilyet? Hol van?

- A bálon Markus bátyád elvitte, és most ha megbocsátasz…- álltam fel dsen a székemből. Elég volt Chrisből! Nem végzi jól a munkáját, mellesleg állandóan rinyál. Odamentem hozzá, hátulról megtámogatva kivezettem az irodámból. – Ki vagy rúgva!– csaptam be az orra előtt az ajtót, majd elfordítottam a zárat, hogy még véletlenül se tudjon bejönni. Ilyet… Még ő van felháborodva. Hallottam, ahogy szitkozódik.

// Lauren szemszög //

Éles fájdalom. Hasogató fej. Fülzúgás. Homályos látás. Körülbelül ennyit éreztem most. Kezemmel próbáltam megkeresni a kést, mely életmentő lehet számomra. De sehol nem találtam. Nem bírtam nyitva tartani a szemem, és nagyon rosszul voltam. Forró könnyek gördültek le az arcomon. Miért? Még mindig ez az egyetlen kérdés visszahangzott a fejemben. Nagy nehezen négykézláb próbáltam keresni tovább a kést. A szemeimet kinyitottam, és most aránylag tisztán láttam. Bár, sötét volt így nem jártam sikerrel. Csak a kezemre hivatkozhattam. Pár perc keresés után, megéreztem valami. Egy tárgyat, ami érdes, de éles. Megragadtam a nyelét, majd visszamentem a helyemre, ahol volt némi fény. Megforgattam a tárgyat. Ez volt a kés! A kezem jobban remegett, mint az el tudtam volna képzelni. Nagy nehezen sikerült elvágnom a durva anyagú karkötőt. Most nézzük a számításaimat. Ha még van annyi erőm, hogy kirúgjam az ajtót, és el tudok szaladni akkor nyert ügyem van. De ha Markus meghallja, akkor idesiet és nekem annyi. Már nincs annyi erőm, hogy őt is lerendezzem.

Hátradöntöttem a fejemet, és megéreztem a fal érdes felületét. Eszembe jutott a tégla, mely kicsit rendezetlenül volt belerakva a falba. Kitapogattam azt a részt, majd a maradék erőmmel kihúztam a falból. Szerencsémre az egész „cella” összedőlt, és a fejemre is kaptam ismét egy kis nyomást. De nem adhatom fel most! Ki kell szabadulnom innen. Átugorva a romokat iramodtam neki a futásnak. A lábam alatt homokot éreztem, és a tenger illatát fedeztem fel. A térdem feladta. Nem bírta tovább. A földre zuhantam. Láttam még, ahogy egy kigyúrt testű férfi felém közeledik. Szőkés barna haja fel volt zselézve, és a testéről víz csorgott le…

// Damon szemszög //

A napfény csiklandozta az arcomat, mikor kinyitottam a szemeimet. Nyújtózkodni kezdtem. Felültem az ágyban, miközben szememet dörzsöltem. Ahhoz képest, hogy vámpír vagyok, most eléggé fáradtnak érzem magamat. Ásítva a fürdőszobába mentem, hogy egy kis hidegvízzel kimossam szememből az álmosságot. Belenéztem a tükörbe, s mit láttam? Egy magányos férfit, félmeztelenül. Beállítottam a hajamat, majd úgy folytattam a napomat, mint minden átlagos reggelen. A hűtőhöz mentem, hogy kivegyek egy zacskó vért. Belöktem a mikróba, hogy megmelegítsem egy kicsit. Mikor úgy éreztem, hogy jó lesz akkor leállítottam a mikrót. Szinte feltéptem a műanyagot, ami távol tartott engem a vértől. Annyira éhes voltam. Egybe lehajtottam a vért, de az étvágyam csaknem szűnt. Ekkor jöttem rá valamire. Ez nem éhesség volt, hanem hiány. Valaki nem volt mellettem, akinek mellettem kellett volna lennie. Rossz érzésem volt. Szinte tuti, hogy van valami bökkenő.

Próbáltam kiűzni a gondolatot a fejemből, ezért felkaptam valami cuccot majd kimentem az utcára. A hűs szellő áthatolta a bőrdzsekimet, de nem izgatott. Ennyi kis friss levegő kell. Az egyik bár felé vettem az irányt. Ahogy beléptem a helységbe, szinte megfagyott körülöttem a levegő… Hát igen, a sármom… Leültem a bárpulthoz, ekkor egy vicsorgó nővel találtam szembe magamat. Olyat hőköltem, hogy majdnem leestem a székről.

- Mit kérsz, cuncikám? – kérdezte tőlem. A cinikus mosolyomat rávetettem, majd egy csábos pillantással csak annyit mondtam:

- Téged – mire ő elnevette magát. – Gyere ki! – intettem a fejemmel az ajtó felé, miközben tartottam a látszatot, miszerint nekem is tetszik. Bólintott egyet, majd elindult előttem. Követtem őt, bár azt sem tudom, hová megyünk. Talán már egyből szobára vinne… Akis huncut. Később kiderült, hogy az épület hátánál kötöttünk ki. Csak csendben állt ott, várta, hogy mit fogok csinálni. Közelebb léptem hozzá, miközben ő egészen a falig hátrált. Kezemet a feje mellé raktam és annyira közel léptem hozzá, hogy éreztem a lélegzetvételét. A nyakához hajoltam, s csókokkal borítottam be a nyaka körüli részt. Ekkor a szemfogaim meghosszabbodtak és belemélyesztettem drágáimat a nyakába.

Miután végeztem leporoltam magamat s letöröltem a számról a vért. A nő összerogyva volt a földön. Megvontam a vállamat. Pár óra múlva úgy is felébred. Mi lenne, ha felvinném őt a tetőre? Milyen muris lenne. Jönnek majd a vendégek, és látják, hogy a tetőn egy nő fekszik. Egy krákogásra lettem figyelmes, hátrafordultam és egy ismeretlen nővel találtam szembe magam.

- Rosszul lett. – szóltam hozzá, mielőtt bármit is mondhatott volna.

- Aha, biztosan. – mosolyodott el sejtelmesen. – Tudom, mi vagy.

A nőnek hosszú-hosszú barna haja volt, és mandulavágású szemei. Elbűvölő mosolyával egyből

szimpatikussá vált számomra. Mellesleg, már csak azért is szimpi, mert elfogadja, hogy vámpír vagyok és

nem bánja, hogy emberből táplálkozom. Más már undorodva futott volna el, de ő nem tette. Ebben a lányban van valami.

- Láttalak a bálon, téged és Laurent. – mondta lényegre törően. – Sajnos az a baj, hogy a Vízió miatt nem lehettek együtt – folytatta tovább, és a hangjából teljes együttérzését tudtam kivenni. – Én segíthetek. – ezzel most még jobban belopta magát a szívembe. Hé! Álljon meg a menet! Ezt most komolyan gondoltam? Mióta vagyok én ilyen érzelmes? Fúj! Saját magamtól undorodom. Ez pedig nagyon ritka.

- Hogyan? – szaladt fel hirtelen a szemöldököm, mire ő csak elmosolyodott.

- Tudod, bent van az egyik emberem. – szinte suttogta. A hátsó kijárat előtt volt egy láda. Annak a közelébe igyekezett. - Az épületből egyedül csak én tudtam kiszabadulni. Senki másnak nem sikerült még. – végül úgy döntött, helyet foglal a ládán. Elismerően néztem rá. – Az egész épület szerkezetét tudom, nagyon kitanultam, míg ott voltam. – mesélte tovább az életét. Ez a beszélgetés egy önéletrajzi leírásnak is elmehetne. – Na, de ez nem olyan fontos – ez a nő olyan, mint ha a veleimig látna. – Arról van szó, hogy az egyik emberemre azt hiszik, hogy ő is olyan átlagos, mint a többiek, akik bekerültek az épületbe. Csakhogy, ő informál engem minden egyes lépésről. Így tudok Laurenről. A lány neve, aki bent van és a társam, Alex. Mindenre megtanítottam, amit én is tudok. Még több emberre illetve csatlósra – mondta cinikusan. – lenne szükségem. Segítenél? – hajolt előrébb. Alaposan végig kell gondolnom ezt az egészet… Nem! Nem kell itt végig gondolni semmit. Még jó, hogy segítek megmenteni azt a nőt, akit nagyon kedvelek.

- Persze. – vágtam rá, ekkor felpattant a ládáról és felém közeledett. A hátam mögé lépett, fogalmam sem volt, hogy mit akarhat. A kezeit a hátamra rakta, s befutatta kezét a kabátom alá. Éreztem, ahogy egy egyszerű mozdulattal végigsimítja tenyerét az izmos hasamon. Ellenállnom kellett volna, de nem tettem. E helyett élveztem az érintését. Szinte majdnem beleborzongtam. Valamit tett a bőrdzsekim belső zsebébe. Megveregette azt a helyet, ahová becsúsztatott valamit.

- A névjegyem. – lehelte a nyakamba. Ekkor elengedett, s a járdánál leparkolt motorhoz sétált. Ráült a motorra, közben felvette a sisakot.

- Két napon belül hívj! – még láttam, hogy kacsintott egyet. Pár másodperc múlva pedig már csak az orrom előtt elhúzó motort és felfelé gomolygó füstfelhőket láttam. Én pedig még mindig úgy álltam. El sem hiszem, hogy ez a nő, akinek a nevét se tudom így levett a lábamról. A testem még mindig bizsergett. Megráztam a fejemet, ezzel próbáltam kiverni a fejemből az előző furcsa gondolatot. Kivettem a zsebemből a névjegykártyát. Ahogy sejtettem, a „névjegykártya” csupán csak egy telefonszámból állt. Sóhajtottam egyet. Megfogtam az idegen nő testét, s a ládára ültettem. Így már biztosan azt hihetik, hogy elszunyókált. Körülnéztem a környéken, szerencsére nem láttam senkit, így mint ha mi sem történt volna egy másik bár felé vettem az irányt.

//Lauren szemszög//

Amikor kinyitottam a szemeimet sokkal jobban éreztem magamat, mint amire számítottam volna. Frissnek éreztem magamat, bár olyan jól nem voltam, mint általában szoktam, de már ez is valami. Még mindig nehezemre esett kinyitni a nehezedő szemhéjaimat, de mikor kipattantak nem bántam meg, hogy kinyitottam őket. Egy helyes férfival találtam szembe magamat… Azzal, akivel a parton is találkoztam. Éppen a fejemet törölgette vizes ronggyal. Még léteznek ilyen férfiak? Jó tudni.

- Helló, csipkerózsika! – mondta cinikus hangnemmel, de egyáltalán nem gúnynak szánta. Legalábbis ahogyan kivettem a hangjából.

- Szia, tengerpartos srác! – hunytam le ismét a szemeimet. Most esett le a helyzet! Egy férfi vizes ronggyal törölgeti az arcomat, aki még ráadásul helyes is. Most állt össze a kép! A tengerparton elájultam, és ez a férfi mentett meg. Nagyon szeretem a hatalmas áttöréseket! Szinte felugrottam az ágyból, de meg is bántam mivel megszédültem. Még mielőtt feladták volna a térdeim, a fickó hátulról megkarolt, s visszafektetett az ágyra.

- Ne nagyon ugrálj, lehetőleg! – mosolyodott el. – Mindjárt hozok egy kis ennivalót. – ekkor el is tűnt a szemem elől. Pár perc múlva egy műanyag tálcával a kezében jelenet meg. A tányéron két kenőmájassal teli zsemlét láttam meg, melybe még paradicsomot is rakott. Jaj, de édes volt! Egy nagy bögre tea is járt a koszthoz. Mit sem törődtem azzal, hogy egy fiú előtt eszem, szinte nekiugrottam az ételnek. Nem érdekelt most az étkezésre vonatkozó etikai szabály. Áthágtam az összes felállított pontot, nem érdekelt. Közbe fel-felnéztem, és a fiú csillogó szemeivel találtam szembe magamat. Olyan rendes volt.

Pár perc múlva olyan jó lakottnak éreztem magamat, mint még soha. Elégedetten simítottam végig a hasamon.

- Ki bántott így, Téged? – érdeklődött kedves hangnemben.

- Egy ismerősöm. Aki… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert belevágott a szavamba.

- Vámpír. – fejezte be helyettem. – A sérüléseidből egyből rájöttem, simította végig a felkaromat. Ekkor vettem észre, hogy az ingek az ujjai nem voltak meg. A blúzból csak egy laza toppot csinált. – Ja, remélem nem bánod, hogy megcsonkítottam az ingedet. – nevetett fel.

- Nem az én ingem. – mosolyodtam el. – Legszívesebben leszakítanám magamról.

- Hajrá! – erre a mondatra mindketten nevetni kezdtünk. – Amúgy, a nevem Seagal. Josh Seagal. – mutatkozott be. Különleges neve volt.

...???

2011-07-29T12:23:00.001+02:00

Helló, Mindenkinek! Elvonóra vonultok... a The Message-től. Ugyanis, szünetre rakom a lapot. Augusztus 1-5. lovastáborba tevékenykedem, és hiába írom meg előre a frissítést, ha egy napot pihenek és utána menni kell fel Pestre egy hétig vigyázni az unokatesóimra. Az egész augusztus szaladni fog, ezért nem lesz friss egészen szeptemberig. (Igen, igen. Sajnálom! :() De szerintem képtelenség megírni 4 fejezetet, főleg ha alig van ihlet. Igaz, egy fejezet készen van már, de egyszerűen így nem megy. Addig is, legyetek jók, élvezzétek ki a nyarat míg lehet, mert mindjárt itt az iskola!

xoxo; nicolee

10. fejezet

2011-07-26T01:41:00.000+02:00

Sziasztok!
Ne haragudjatok, de teljesen kiment a fejemből, hogy Hétfő volt. Biztos azért felejtettem el, mert jött a barátnőm és most is itt van. : D Nem tudunk aludni. (1:40) Nem húzom tovább a dolgot, itt a fejezet...

Dohos és cigarettafüsttel tele levegőt lélegeztem be, ennek köszönhetően sikerült felébrednem. A fejemhez emeletem a kezemet, megdörzsöltem a hajamat és ekkor vettem észre egy hatalmas dudort. A FEJEMEN!! Valaki leütött. Ezért sajog annyira a fejem, mint akinek egy 100 kilogrammos súlyt helyeztek a testére.
A tenyeremmel éreztem a körülbelül 5 centiméter poros betont, melynek érdes felülete sikeresen nyomott hagyott a kezemen, és nem csak azon. Megdörzsöltem a csuklómat, hogy a vérkeringést újra beindítsam. Nyögve könyököltem fel, majd lassan felálltam. Azért totojáztam ennyit, hogy ne szédüljek meg. Köhögni kezdtem, mert már nem bírtam a körülöttem keringő cigi szagot. Hogy lehet valaki ennyire erős dohányos?
Csak most volt időm teljesen szemügyre venni a „cellának” látszó helységet. Betont éreztem a lábaim alatt, melyre egy kis homok volt szórva (vagy talán az nem is homok volt, hanem por?!). Csak most volt időm magamra is nézni. Mezítláb voltam, ami most kifejezetten jól esett. De nem a csodálatos ruhámba voltam, hanem egy egyszerű farmer sortban meg egy fekete férfiingnek látszó valamiben. Az ujja fel volt tűrve, a gallérja pedig felhajtva. Miközben megigazítottam a gallért valamit éreztem a nyakamon. Valamit, ami két hegre emlékeztetett… Vámpírharapás! Vajon ki csapolt meg? Talán nem csak az ütés miatt fáj ennyire a fejem, hanem azért is, mert a vért majdnem kiszipolyozták a testemből.
- Ah – jelentettem ki, miközben végignéztem a karomon. Nem egy vámpírharapást láttam még rajta. A franc egye meg! Hol a rossebbe vagyok? A téglák közé még nagyobb por telepedett, mint a betonra. A fából kifaragott ajtóhoz mentem. Egy kis rész volt rajta „kivágva”, amin rácsok voltak. Ez tényleg egy cella. Nagyon fáradt voltam és gyenge, de megpróbáltam a lábamra összpontosítani. Az ajtóra céloztam, de nem sikerült áttörnöm. E helyett ismét a földön fekszem, és éppen hogy nem vágtam be a fejemet. Mi a …? Miért nem sikerül áttörnöm az ajtót? Újra próbálkozásba lendültem, ezúttal a kezemmel, de megint csak úgy jártam, mint az előbb. Valami itt nagyon nem oké. Hátráltam egy kicsit, a kezemmel kitapogattam az érdes felületű téglákat, majd lecsúsztam a földre. Felhúztam a sajgó térdemet, s a fejemet rátemettem. Lehunytam a szememet, és lélegeztem egy mélyet. Ekkor olyan éles fájdalom hasított a bordámba, melyet még soha nem éreztem. Felpattantam, s nyögve húztam fel a laza inget. A tüdőmet néztem, semmi. Majd az oldalamra vándorolt a tekintetem, ahol tiszta kék és lila voltam, na meg persze véraláfutásos. Nem voltam egy nagy orvos, de azt tudtam, hogy ez semmi jót nem jelent. Csüggedve ültem vissza a földre. Egy sós valamit éreztem meg az ajkaimmal. A könnyemet, mely immár záporesőként hullott a szememből. Az ing ujjával letörölgettem azokat, majd egy mély lélegzetet véve az ajtóhoz mentem. Rángatni kezdtem a rácsokat, majd kiabálni.
- Engedjenek ki! Engedjenek ki! Ezt nem tehetik meg! – ordibáltam, eleinte nem jött válasz, de pár percen belül felbukkant valaki. Akinek már a hangja is ismerős volt a bálon.
- Jaj, ne már! Tudom, hogy jól érzed magad, itt Nálam. Tudod, ez a nyaralóm eldugott része. – a fejemet a rácsnak támasztottam, így még jobban szemügyre vehettem az elrablómat.
- Markus… - leheltem, mire ő hangos nevetésbe tört ki.
- Talált, drágám – a röhögéstől majd’ megfulladt. Legszívesebben képen töröltem volna.
- Miért? – suttogtam, leginkább magamtól kérdeztem és nem Tőle.
- Azért, mert a kezdetektől fogva ínycsiklandó voltál… - nem hagytam, hogy befejezze a mondatot, beugrott valami.
- Várj! Azt mondtad, nyaralód? – kérdeztem tőle, és olyan megvilágosodást éreztem hirtelen, hogy egy kiégett lámpa is fényre kapott volna. Én leszek Uri Geller 2.
- Igen, miért?! – most ő volt értetlen. Mindig is én szerettem irányítani, jó érzés volt néha látni az emberek mit sem sejtő arcát, mikor nekem minden világos.
- Te a kezdetektől fogva figyeltél! Mikor Chris eljött, akkor azt mondta, nyaralni megyünk, mert a bátyjának van egy üdülője!
- Okosabb vagy, mint hittem. – talán ezt elismerő szavaknak kellene vennem? Más helyzetben igen, de ennél a helynél és vele nem tudtam másra gondolni, minthogy meg fogja bosszulni ezt a dolgot.
- Ha kijutok - léptem még közelebb az ajtóhoz, mire ő is közelebb lépett annyira, hogy már majdnem összeért az orrunk. – azt megbánod. – suttogtam a fülébe.
- Ha, kijutsz. A lényeg az első szón van. Na, adios senorita! – kacsintott, majd eltűnt a szemem elől. Hiába néztem jobbra-balra, csak egy félig megvilágított folyosót láttam. Visszaindultam az előző helyemre, és ide-oda járkáltam, hátha eszembe jut valami, melynek segítségével ki tudok szabadulni erről a helyről. Megdörzsöltem a karomat, és ekkor éreztem valamit a jobb csuklómon. Egy karkötő. Valami rémlik, hogy amikor Markus rárakta a kezemre, akkor gyengének éreztem magamat. Azt hiszem, ez a karkötő legyengít! Le kell szednem! És ha nem járok sikerrel? Most egy karkötő mit számít? A lényeg, hogy kijussak. Olyan erős, durva anyagból volt megcsinálva, hogy ezt nem lehet elrágni, vagy elszakítani egykönnyen.
Nagyobb köröket írtam le a szobába, mint eddig. Mi tévő legyek? Egy nagyobb tégla kissé kuszán volt berakva a falva. A „csücske” hegyesnek látszott. Így odaléptem, és próbáltam elnyesni a karkötőt. Próbáltam hangtalanul, mert az erőlködésem jelet adna Markusnak. Ekkor eszembe jutott valami. Ilyenkor áldom, hogy nő vagyok! A női agy, egy összetett valami, amit szinte lehetetlen megmagyarázni. Ismét a réshez mentem, majd szólítani kezdtem a fogva tartómat.
Már kezdtem megunni, hogy én még mindig az unalmas nevét mondogatom, és nem tűnik fel senki a láthatáron. Sóhajtottam egy nagyot.
- Mi van? Éppen ettem! – hallottam meg a hangját. A réshez fordultam. Még most is evett, mert a vér majdnem kifolyt a szájából. – Kérsz?
- Igazán kedves tőled, de – ekkor a szájában lévő vért rám köpte. – NEM kérek, köszönöm. – tettem hozzá utólag. Ez a csávó kiborítóbb, mint Chris. Hát, mit is mondjak? Családban marad…
- Talán máshova kérnéd? – érdeklődött, és egy lépéssel közelebb jött. Mindjárt három lépést hátráltam. Már csak az hiányzik, hogy úgy csináljon, mint egy sas madár a fiókájával.
- Nem szeretem a vért, de egy kis húst, vagy almát elfogadnék. Éhes vagyok. – biggyesztettem le az ajakaimat, hátha beveszi a mesét. Megvonta a vállát, majd ismét eltűnt. Vártam pár másodpercet, aztán ismét láttam a képét…
- Nesze! – tolta be alul, ahol csak pár milliméteres szabad hely volt.
- De most tiszta kosz lett! – rinyáltam. De amúgy tényleg, ki enné meg így az ételt?
- Örülj, hogy kapsz! Még valami? – a tálcát néztem, nem volt rajta kés, csak villa.
- Kést akarok, mert egy igényes nő, nem eszik kézzel… - még, hogy nem! Jó vicc volt, de Markus mindent bevett és az elgondolásom szerint haladt minden. A kést nem alul tolta be, hanem a résen dobta be. Itt az idő, hogy megmutassak neki valamit. A kés felém jött, de én csak felemeltem a kezem, majd elkaptam a nyelénél. Egy elismerős mosolyt küldött felém, melyet én egocentrikusan nyugtáztam. Persze, sose voltam az egómról híres, de most muszáj volt átkapcsolnom a flegma üzemmódra.
- Meddig tartasz fogva? – kérdeztem.
- Ameddig kedvem tartja. – vagyis, ameddig meg nem öl. Király!
- Akkor kérhetek még egy takarót? – érdeklődtem. Meg sem lepődöm, hogy nem esik le neki a dolog, hogy egyáltalán nem ellenkezem vagy valami. Hát igen, a férfiaknak nincs olyan jó eszük, mint a nőknek. Ezt a tárgyat is a résen préselte át. Leterítettem a takarót a földre, leültem, majd az ölembe vettem a tálcát.
- Nem tudok úgy enni, hogy figyelsz – hazudtam, mivel vendégségbe szinte mindig úgy kell enni, hogy egy valaki néz.
- Hát, akkor muszáj leszel úgy enni, mert semmi hülyeséget nem csinálhatsz így, hogy fogva tartalak a szemmel. – de költőies lett valaki! Megforgattam a szemem, majd elkezdtem felvágni a húst. Mikor elkészültem, akkor magam mellé csúsztattam a kést és villával elkezdtem enni az ennivalót. Nem mondtam, hogy mennyei íze volt a „csirkének” (ha egyáltalán csirke…), de egészen tűrhető volt.
- Hmm… - hangsúlyoztam. – Nem is olyan rossz, milyen hús ez? – érdeklődtem, bár nem nagyon akartam tudni a választ, mert féltem tőle.
- Patkányhús – vágta rá. Na, ettől féltem én. Kiköptem a falatot, majd a hátam mögött megragadtam a kést, és gyorsan visszatoltam a tálcát az ajtó alatt.
- Köszönöm, ezt az élményt, hogy megkóstolhattam egy patkányhúst. – mosolyogtam cinikusan, de legbelül ugrándoztam az örömtől, hogy megszereztem a kést!
- Én köszönöm, hogy megcsócsálhattalak. Mikor nem fogsz számítani rá, akkor folytatom az finom testrészeid evését. – az utolsó mondatnál vér szökött fel az arcomba. Dühösebb voltam, mint eddig. Tehát, biztosan ő volt az! Gúnyosan mosolyogtam, s visszamentem a lepedőre.
- Pöcs… - suttogtam, de nem tudtam, hogy még mindig az ajtóban áll. Hirtelen ott termett mellettem, s nyakamnál fogva nekiszorított, nem is. Inkább nekivágott a falnak. Elengedte a nyakamat, de a kezét nem vette el, hanem feljebb csúsztatta. Egészen a hajamig, hogy meg tudja markolni. Az egész testével nekem feszült, szinte éreztem, ahogyan dobogott a szíve. Mosolyogni kezdett. Azt hittem, mást fog tenni, de belém harapott. Ez még a jobbik eset… Összetehetem a kezemet. Egy másodperc töredéke alatt meghosszabbodott a foga, a szemei alatt kidülledtek az erek és a szemébe felfoghatatlan vágy csillant. Éreztem, ahogyan a tűhegyes fogak átszúrják a bőrömet, és szívni kezdi a véremet. A testem állapota ennél a percnél csak még jobban romlani kezdett. Nem tudom milyen, ha valakinek gyengéden isszák a vérét, de ez minden volt, csak nem gyengéd és kedves. Durván és mohón itta a véremet az illető, és azt kívántam bár elájulnék, hogy ne érezzem a fájdalmat. De ez az érzés, nemhogy szűnni, hanem csak erősödni kezdett.
- Áááá! – minden erőmmel próbáltam eltolni magamtól, de erre csak még keményebben tette a „dolgát”.
- Nemcsak szép, de finom is vagy. – suttogta bele a nyakamba. Lehelete csiklandozta az „érzékszerveimet”. Végigpuszilta a nyakam, majd ismét beleharapott.
- Elég, elég! Te bunkó, szemét … - nem tudtam folytatni a sértések áradatát, mivel csak annyit érzékeltem, hogy Markus hátrahúzza a fejem, mely nagy csattanással érkezik neki a falnak és az én szemem előtt elsötétedik az univerzum.

9. fejezet - A bál

2011-07-18T10:13:00.001+02:00

Az Üzenet - 9. fejezet
A bál

// Lauren szemszög //

Észre se vettem, hogy egy szempillantás alatt eltelt az út. A gondolataimból ébresztett fel Michael durván rázó keze. Úgy utáltam magamban azt, hogy mindig úgy el tudok merengeni egyes dolgokon, hogy észre se veszem, mi történik körülöttem. Akár felgyúlhatna egy épület… akkor se venném észre. Hát igen, ez az egyik olyan tulajdonságom, amin szeretnék változtatni.

Michael szinte kirúgta a limuzin ajtaját. A tenyerét nyújtotta, én pedig viszonoztam a gesztust. Kiszálltunk a kocsiból és egyből villogó fényképezőkkel találtam szembe magunkat. A szemem elé kaptam, mert a folytonos villogó fényektől sokszor frászt kapok. Valamiért mindig ideges leszek, mikor meglátom a vakut.

Most esett le, hogy lencsevégre kaptak és a fénykép akár az újságokba is megjelenhet! Ha a szüleim meglátnak, mit fognak ehhez szólni? Igaz, mindennap beszélek velük és utálom, hogy azt kell hazudnom minden oké és barnára sülök a tengerparton… Jó vicc. E helyett egy börtönbe dekkolok. Na, jó nem teljesen börtön, de nem egy leányálom.

Michael mindenről gondoskodott egyből behúzott az emberektől hemzsegő terembe. A kezemmel még mindig karoltam őt, de mostanra kibontakoztam a „védelmező karjaiból”. Indul a menet! El se hiszem, hogy idáig folyamodtam. Illetve nem folyamodtam, csak idáig folyamodtattak. A mostani erőmmel simán legyőzhetném őket. Egy perc alatt az összes őr a padlón feküdne. Itt most nem akarok jelenetet rendezni, de akár le is léphetnék.

- Sok sikert! – biccentett biztatóan Mich, majd egy csoport felé vette az irányt. Biztos a kollégái voltak azok. Mély sóhajt vettem, s a táncparkett felé szedtem a lépéseimet. Csak most volt időm teljesen körbenézni. A terem gyönyörű volt! A plafonon kristályokból álló csillár lógott le, mely csillogó színével töltötte be a helységet. A fal krémszínű volt, a táncparkett pedig hajópadlóból állt. Az ablak alatt egy asztal volt, melyen a fallal megegyező színű terítő pihent, ahol mindenféle italok sorakoztak fel egymás mellett. Ekkor jött velem szembe egy fiatal pincér, tálcával a kezében, pezsgőt kínálva.

- Kisasszony! – szólított meg. Rámosolyogtam, majd elvettem egy kristálypoharat. Felbólintással jeleztem, hogy nagyon szépen köszönöm, mire ő is mosolygott és ment tovább.

Kortyoltam egyet az italomból, majd letettem az üres poharat az asztalra. Tovább indultam a termen. Meglepő volt, hogy egy fiatalember rakta fel a lemezeket… úgymond DJ-nek is lehetett nevezni. Nagyon modern egy bál volt, mivel élő zenére számítottam. De úgy látszik, az elmém téves tényeket produkál. Minden lánynak volt párja, és egy se unatkozott. Én pedig itt vagyok… magányosan, elhagyatottan, szomorúan, letörten. Még a csodálatos ruha sem vidít fel, amit most én viselek.

Úgy vettem észre, mintha a zene egy kicsit tempósabbra váltott volna. Akadt néhány idősebb – harminc körüli férfi – akinek nem volt párja. ~ Csak ne jöjjenek ide hozzám! ~ Mondogattam magamba. De az én elgondolásom sose válik be. Egy kopaszodó férfi kezdte el felém venni az irányt. Még szerencse, hogy nem a Pitbull imitátor volt! Hozzá még többet kellene innom, hogy legalább szóba álljak vele.

- Hölgyem, mi az, hogy Önnek nincs párja? – érdeklődött, és próbált bevetni egy csábosabb mosolyt, amivel levehet a lábamról… Őszintén megmondva, egyáltalán nem sikerült neki.

- A Hölgy velem van. – karolta át valaki hátulról a vállamat. A megmentőm felé fordultam, és szembe találtam magamat egy fejjel magasabb férfival, akinek fekete kócos haja most is tökéletesen be volt állítva. Tengerkék szemei pedig nagyon is mosták az én szívemet. Ó te jó ég! Ez Damon!

- Hah – horkant fel a férfi, majd tovább állt.

- Nagyon szépen köszönöm. – fordultam felé, csillogó szemekkel. Na, az ő mosolya, már tényleg levett a lábamról! Majd’ elolvadtam tőle, pedig egyik fiú se szokott kiváltani belőlem ilyen érzéseket.

- Ugye tudod, hogy most már az enyém vagy? – kérdezte nevetve, mire nekem is szélesebbre húzódott a szám.

- Ma estére – mondtam nyomatékosítva. Bár, jobban bele gondolva nem bánnám, ha az övé lennék…

- Muszáj beérnem ezzel is. – nagyon szép gesztus volt tőle, hogy így bókolt. Ez a pasi, eszméletlen! Ekkor a szemem feljebb csúszott és megláttam Chris rákvörös képét. Na, ne! Most jön, és elrontja az ennél is rosszabb estémet. Damon is követte a pillantásomat, és mintha azt vettem volna észre, hogy a szívverése jobban felgyorsul… Talán az adrenalin lökettől, ami szétáradt benne, hogy megüsse Christ.

- Abszurd lenne, ha most felkérnélek táncolni? – kérdezte. Megráztam a fejemet.

- Elfogadom a meghívást, Mr! – kacsintottam, majd megfogva a tenyerét a táncparkettre mentünk.

- Mr. Salvatore – oktatott ki, miközben kezét a derekamra helyezte. A vállához emeltem én is az egyik tenyeremet, miközben a szabadon hagyott kezünket vállmagasságba összekulcsoltuk. Fejemet a mellkasára hajtottam, ebben a pillanatban pedig szinte már mozogtunk is együtt a zene elragadó ritmusára…

Nem szoktam komoly zenét hallgatni. Sőt! Egyáltalán nem szoktam, kivéve, ha filmzenei instrumentális alapokról van szó, mert azokat nagyon szeretem. De most még is remek volt hallgatni a nem „hétköznapi” zenét.

Teljesen megszűnt körülöttem/körülöttünk a világ. Csak egy dolog volt fontos, Damon és én. Ahogyan táncoltunk jobbra-balra, előre-hátra. A magas sarkúm apró koppanásokat hagyott minden egyes mozdulat után.

- És, Miss… – mondta. – Tetszik a tánc? – érdeklődött. Szinte nyakon vágtam volna egy ilyen kérdésért. Vele egy tánc, egy bálon… mesébe illő jelenet volt.

- Miss McKenzie – javítottam ki olyan cinikusan, mint ő az előbb engem. – És igen, tetszik a tánc. Nagyon is. – mosolyodtam el. Kicsit „ellökött” magától, hogy meg tudjon pördíteni. Most stabilabban fogta a derekamat, hogy a földhöz közelebb tudjon emelni. A hajam a gravitációnak hála, majdnem a padlót érte. A nyakam szabadon maradt. Fogalmam sem volt, hogy Damon hogy tudja megállni, hogy ne harapja meg. (írói megjegyzés: ennyi hogy egy mondatba… bocsi érte) Belenéztem a szemébe, és még az így is megszűnő világ is megállt egy pillanatra. Akaratlanul is az ajakira terelődött a figyelmem. A szépen ívelt ajkaira… Határozott arcát nem tudtam nem megérinteni. Ujjbegyeimet végighúztam a tökéletes arcbőrén, majd lecsúsztattam a kezemet a nyakához. Közelebb emeltem magamat hozzá, miközben ő is előrébb dőlt.

A világ most már véglegesen megállt, ahogyan összeértek az ajkaink. Mintha ezzel akartunk volna mindent elmondani egymásnak, olyan szenvedélyesen csókolóztunk. Az ajkai édes volt, mint a méz és úgy éreztem, mintha a világ összes édességét megkaptam volna.

Felhúzott magához, de a csókot nem szakítottuk meg. A közöttünk lévő távolságot azzal próbálta kicsinyíteni, hogy közelebb húzott magához. Amennyire csak lehetett. Mindkét kezemmel átkaroltam a nyakát, ezzel még jobban próbáltam összepréselni magunkat.

Hirtelen elszakadtam tőle, mert az összes eddigi gondom hirtelen visszaszállt a fejembe.

- Mi az? – kérdezte. Lesütöttem a szememet.

- Küldetésen vagyok. – tértem a lényegre, nem köntörfalaztam. Érdeklődő tekintete nem akart megszűnni, ezért muszáj voltam tovább magyarázni a dolgot. – Egy nemzetkörű bűnözőt kell elcsábítanom, azt, aki megrendezte ezt a bált. És a kubai származású, de amerikai rapper Pitbull ikertestvére. – pirultam el. Egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy egy ilyen fickót csábítsak el.

- Oh – nyögte ki, eközben egy tincset tett a fülem mögé. – Nem hagyom. Nem tehetik ezt veled! – döntötte neki a homlokát az enyémnek. – Ki foglak szabadítani! – ez az egy mondat fenekestül felfordított bennem mindent.

- Nem tudsz. Nem fogsz tudni. Túl nehéz lesz! – gördült le egy könnycsepp a szememből. Majd még egy, s még egy.

- Nem érdekel! – mosolygott biztatóan, majd egy újabb csókot nyomott az ajkaimra. Éreztem, ahogyan a könnyek égetik az így is felhevült arcomat.

Nagy nehezen sikerült elengednem. Mást se tudnék csinálni, csak őt csókolni… A barátnőim mindig mondták, hogy nekem sose lesz pasim, mert egyáltalán nem érdekelt, ha valaki megmondta; tetszem neki. Most viszont, máshogy van.

A fejemet újra a mellkasára hajtottam, mikor valaki megkocogtatta hátulról a vállamat. Gondolkozás nélkül hátranéztem és szembetaláltam magam egy barna bőrű fickóval. Chrissel. Oh, ne!

Damon védelmezően az ő hátához tolt.

- Úgy tudom, a lányokat szabadon fel lehet kérni. Nem kell engedélyt kérni egy idegen pasitól. – mondta gúnyosan.

- Szállj már le róla! Nem veszed észre, hogy nem jössz be neki?! – ilyen még sose volt! Két pasi értem verekedik… Egyik részt, jó érzés. Másrészt, féltem, hogy Damonnak baja eshet. Chris meglendítette a markát és behúzott egyet az én emberemnek.

- Chris! – kiáltottam hisztérikusan. De Damonnak meg se kottyant az ütés. Csak ott állt helyben… lefagyottan. Akkor húzott be egyet a másik félnek, mikor az nem is számított rá. Viszont, a barna bőrű gyerek szó szerint, padlót fogott.

- Héhé, gyerekek! Ez az én… - egy krémszínű öltönyös fehér bőrű fickó bukkant fel a tömegben. Vöröses nyakkendőt viselt, és napszemüveget. Egy bálba… Biztos voltam benne, hogy ez nem lehet más, mint az én kis Pitbull imitátorom, akit el kell csábítanom. Eddig úgy éreztem, mindjárt sírok… most viszont, már zokogok. Elakadt a szava, mikor rám nézett. Fúj! –… bálom! Hagyjátok abba a verekedést! A hölgy pedig innentől kezdve velem van. – nyújtotta a kezét. Mit tehettem volna? Lerázom magamról? A szemem Michael-re csúszott. Apró bólintással jelezte, hogy akció indul. Elfogadtam a gesztust, majd átlépve Chris fekvő testét indultunk tovább az emberek között. Egy kézmozdulattal jelezte, hogy megint mehet a dallam, mivel mikor a verekedés volt, elhalkult a komolyzene. Határozottan megszorította a kezemet, majd a derekamra tette a kezét. De durva fickó!

- Szerinted nem feltűnő, hogy csak elkérsz a fiúktól? – kérdeztem gúnyosan, arrogánsan, keményen.

- Ez az én bálom, azt teszem, amit akarok. – suttogta a fülembe.

- Akkor találkozzunk, a szobádban. – tértem a lényegre.

- Második emelet, jobb oldalon az első ajtó. – bólintottam, majd elengedett és két külön irányba elválltunk.

A falnak támaszkodtam, és a köveket babrálgattam a ruhámon. Nem volt jobb dolgom. Nem tudtam felmenni a második emeletre. Az asztal fölé hajoltam, és töltöttem egy is puncsot a műanyag pohárba. Megfordulásom közben, majdnem elejtettem a poharat, mivel Michael állt előttem. Nyugodtan dőltem neki ismét a falnak. Michael jelenléte megnyugtatott, de nem úgy, mint Damon-é. Amikor vele voltam, az összes gondom elszállt a fejemből. Mosolyogva nézte végig az előbbi manőveremet, azaz, hogy majdnem leöntöttem magam a piros punccsal. Végül is, előbb utóbb lekerül rólam a ruha…

- Hé, minden oké? – érdeklődött. Kedves volt tőle. Nekitámaszkodott a falnak ő is, azaz csatlakozott a „de-bénák-vagyunk-mert-nincs-parnterünk-klubbhoz”. Megráztam a fejem, a szemembe könnyek gyűltek, de nem hagytam kitörni őket. Erős vagyok! Mennyi mindenen keresztülmentem, ezt is megcsinálom! Csak ez az egy gondolat biztatott.

- Láttam, az dolgot. – értetlenül néztem rá. – A csókot. A hülye is látja, hogy beléd van esve a pasi. Csillogó, ragyogó szemekkel néz végig. Ahogyan Chris is. – sóhajtott egy nagyot.

- Csak az a különbség, hogy Chris nem tetszik – mondtam ki elhamarkodottan. Mich felnevetett.

- Ebbe a tevékenységbe, amit Te meg én is végzünk, soha nem lehet együtt az illető a partnerével. – kíváncsian néztem rá. – Volt egy nő, aki tetszett. Még most is tetszik. – tette hozzá halkan.

- Wow! – ragyogó mosollyal rám nézett. – Mármint, nem nehéz elképzelni, hogy beless valakibe. Vagy fordítva legyen igaz. – ledöbbentem. Hirtelen történt minden. A féri, aki engem kísért el a bálba, megcsókolt. Lelkifurdalásom támadt, mivel úgy éreztem, mintha megcsalnám Damont. Pedig még nem is járunk, és azt hiszem, nem is fogunk. Kicsit váratlanul ért a csók, de én hülye, viszonoztam.

- Ha engem megcsókoltál, Armando-t is meg fogod. Sok sikert! – minden bizonnyal Armando volt Pitbull ikertestvére. Sóhajtottam egyet. Te jó ég! Ez a mai este még csak most kezdődött, de már 3 csókot kaptam, két pasi értem verekedett, és a munkatársam kedvesebb, mint gondoltam volna. Igazam volt, az este még csak most kezdődik. Erőt vettem magamon, és elindultam a lépcsőn. A tetejéről visszapillantottam Michaelre, aki még mindig a falnál állt. Kacsintott egyet. A szemében volt valami, ami meggyőzött, és ez bátorított.

Bekopogtam az ajtón. Egy rekedtes hang mondta, hogy menjek beljebb. Ellenőriztem a pisztolytáskámat, még egyszer vettem egy mély levegőt, majd bementem a szobába.

- Azt hittem már, nem jössz – lépett hozzám, és egy szenvedélyes csókkal letámadott. Muszáj volt viszonoznom. Így becsatlakoztam a szájpárbajba, és azt képzeltem, hogy Damonnal csókolózom. Egészen tűrhető volt így, bár a piától egyszerűen nem tudtam másra gondolni. Csak arra, hogy ez nem Damon. Mire észbe kaptam, már az ágyon voltunk. Ő volt felül, de fordítottam a helyzeten. Felültem, majd a combomhoz csúszott a kezem.

- Mi az? – kérdezte. – Ne tétlenkedj már! – utasított, majd visszahúzott magára. Soha többet nem fogom Pitbull számait hallgatni! Remegő kézzel vettem ki a pisztolyt a tartóból. Elé tartottam, mire ő csak elkezdett röhögni.

- Keményen akarod? – szorított le, és feljebb húzta a szoknyámat. A térdemmel sikerült orrba vágnom, felpattant az ágyról. Szitkozódva kezdte dörzsölgetni a nóziját. Még ezt élveztem is! Belerúgtam a hasába, a lábamra összpontosítva. A falhoz csapódott.

- Te keményen szereted? – guggoltam le hozzá. Megragadtam a nyakkendőjét és azzal próbáltam szorítani a nyakát. Ekkor benyitottak a szobába. Michael volt az. Soha nem örültem még ennyire neki. Képzelem, hogy milyen jelentett láthatott. Armando orrából folyt a vér, alig kapott levegőt. A pisztoly a fejéhez volt tartva. Én pedig nem néztem ki jól, a hajam csapzott volt, a szoknyám megakadt a pisztolytáskába, a sminkem kissé elfolyt. Ügynökök özönlöttek be a szobába. Megfogták a hóna alatt Armandot, s nagy nehezen kicipelték a szobából. Nem lehetett olyan könnyű. Mich-hez rohantam, és szorosan megöleltem. Az álla a fejemet súrolta, miközben viszonozta az ölelést.

- Látod? – a hangja boldog volt. – Megcsináltad! – büszke voltam magamra. Sikerült leterítenem egy 90 kiló körüli férfit. Elengedtem s a szemébe néztem. Mosolyogtam. Legszívesebben, most én csókoltam volna meg, hogy láthatom. De nem tettem. Hiányzott valaki. Akinek oltalmazó karjai vannak, gyönyörű szép tengerkék szeme, fekete kócos haja… Az ábrándozásból csak az ébresztett fel, hogy valaki hátulról szorította a nyakamat. Az ereimben felszökött az adrenalin, hallottam a gyorsan dobogó szívemet, ahogyan Michaelét is. A támadom nyugodt volt, neki normális volt az „EKG”-ja.

- Semmi meggondolatlanság, vagy a lánynak vége! – ez a hang, ismerős volt. Nagyon is! A halántékomhoz pisztolyt tartott.

- Örülök, hogy találkoztunk, Lauren – suttogta a nyakamba. Próbáltam ellenkezni, valamilyen testrészemet aktivizálni, de nem ment. Erős volt. Valamilyen karkötőt tekert a kezemre, és már csak a saját szívverésemet hallottam senki másét. Úgy éreztem, mintha legyengítene a karkötő. Kétségbeesetten néztem Michael „villogó” szemeit, ő is meg volt lepődve.

- Ne, hagyd békén! – ordította.

- Ha az ilyen egyszerű lenne. – szólalt meg ismét, az ismerős hang. – Pá, Mich! – utánozta a hangomat. A térdem megremegett, éreztem, hogy mindjárt feladják.

- NE! – ez volt az utolsó hang, amit hallottam, mielőtt elsötétült a világ.

// Damon szemszög //

A legirritálóbb dolog a világon, az öcsikémen kívül ez a néger kölyök, Chris. Itt rikácsol nekem, hogy én ne dumáljak. NEKI! Nem veszi egyszerűen észre, hogy nem jön be Laurennek. Még is állandóan ott lohol körülötte, és nem esik le neki a tantusz. Visszatérve, Laurenre… Amikor csókolóztunk, úgy éreztem, mintha egy pillanatra megszűnt volna a világ. Minden kiürült a fejemből, csak ő számított (és én). Miután elment a bál rendezőjével – megjegyezném, gondolom ez volt a küldetése – magányosnak éreztem magamat. Katherine és Elena óta nem éreztem ilyesmit… Ezt az érzést, pedig nagyon utáltam, mert annyira sz*r. Lauren után akartam menni, de annyi sok ember özönlött be a terembe, hogy szem elől veszítettem. Chris végre elment, mert már neki is elege volt abból, hogy nem foglalkozom vele. Ergo, senki nem foglalkozik vele.

//Michael szemszög//

Egy pillanat alatt felfordult minden…

Remélem sokaknak tetszett a "várva várt" fejezet. Nem lett a legjobb, mivel írhattam volna ennél jobbat is. Amin még ennél is jobban kifejtem a dolgokat, de ennél jobban már nem tudtam. (ennyi jobban xD) Amit beraktam képnek, a "kisses from the Message story"-ból már kiderülhetett ki a harmadik személy. Aki nagyon ügyes volt, az rájöhetett, hogy a három csók Armando-é, Michael-é és Damon-é. Kérlek titeket, írjatok kommentet vagy lájkoljatok ezerrel! ;P Köszönöm. <3

Információk

2011-07-14T13:47:00.003+02:00

Helló, Mindenkinek!

Hozok egy kis fejleményt, aminek remélem örülni fogtok. Amúgy, már hétfőn este megérkeztünk, csak nem jöttem fel az oldalra, + fél 10 körül elment a net és csak szerdán délelőtt jött vissza.

- 9. fejezet Hétfőn jön (!)

- körülbelül dupla fejezetnek számít (2*** szó -> 1500 helyett xD)

- először úgy terveztem, hogy 4 emberrel lesz csók, de lecsökkentettem ~~(2-re)~~ 3-ra

- felbukkan egy "egyszeri" ismerős szereplő, persze, a neve nem tűnik fel, csak maga a személy

- a következő fejezetekbe új szereplők

- készüljetek fel a függővégre ;)

xoxo; nicolee

Öhm...

2011-07-08T15:25:00.000+02:00

Helló, Mindenkinek!

Helyzetjelentés: csúszni fog a fejezet. ^^" Igen tudom, hogy így is hetente kaptok fejezetet, de ez most valahogy így jött össze. Volt rá 1,5 hetem, hogy megírjam... De nem írtam meg. Teljesen elragadott a Merlin megszállottságom, szinte egész nap csak azt néztem. A sorozat egyszerűen elvarázsolt (szó szerint). A legjobb sorozat! Mindenkinek ajánlom. : ) Nekem még a TVD-nél is jobban tetszett/tetszik ... :$ Holnap megyünk Siófokra (Taio Cruz koncertre), aztán csak hétfőn jövünk, de még az se biztos. Mert lehet, hogy aztán Pestre megyünk az uncsimékhoz. Ne haragudjatok! Sajnálom.

További szép nyarat, Mindenkinek! : )

8. fejezet

2011-07-04T12:17:00.001+02:00

Kellemes délelőttöt kívánok mindenkinek! :)

Remélem, mindenki elfoglalja magát ebben a ratyi "nyári időben". Most hoztam nektek egy kis elfoglaltságot. Mégpedig nem mást, mint az új fejeztet. Nekem a vége tetszik leginkább... ;) Ja, és most jutott eszembe, hogy nekem van bétám: a World. Csak viccelek. Remélem, nem nagyon ütöttem el semmit.

//Lauren szemszög//

Végre megtudhattam ennek az oly’ kedves nőnek a nevét. Amanda. Különleges neve van, nem mindennap találkozhatunk vele. Legalábbis, a sulimba csak kevés lányt hívnak Amandának.
Sokkal jobban éreztem magamat a lehajtott víz után. Finoman letettem a kristálypoharat a tölgyfaasztalra. Egy kis koppanás jelezte, hogy nem a földre ejtettem le.
- Hogy értette, hogy nem kellett volna Michael és Chris kezeire bízni engem? – kérdeztem, mert nem igazán értettem mi okkal haragudhat a két férfira. Na, jó, talán az egyiket megértem. Lehet, hogy Chris rámászott Amandára. Nem kizárt. Mostanság mindenkit lekap. Tényleg? Hogy szabadulhatnék meg tőle? Hogy érhetném el, hogy megutáljon? Nem igaz… a suliba is már majdnem mindenki próbálkozott.

A nő könnyedséggel lépdelt egy gardróbszekrény felé. Közben körbenéztem a szobában, és akkor láttam, hogy ilyen szekrényből nem csak egy található az otthonos lakhelyen. Amanda kinyitotta a beépített szekrény ajtaját, és keresgéli kezdett a báli ruhák között. Csak ámultam-bámultam, hogy ezek a ruhák milyen szépek. Csodaszép ívben omlottak egymásra, ahogyan a nő néha-néha leemelt egy darabot a fogasról.

- Ez az, megvan! – kiáltott fel hirtelen Amanda, közben pedig dobbantott egyet a magas sarkújával. – És még van egy csomó időnk – fordult felém csillogó szemekkel. Megragadta a felkaromat és egy újabb szekrény felé kezdett vonszolni. Én azt hittem, hogy tényleg egy szekrény. De nem az volt. A szobából egy újabb tágasabb szoba nyílott. Amint kinyitotta az ajtót, rádöbbentem, hogy ez egy „szépítkező szoba”. Amanda leültetett az egyik székre, és hátrahajtotta a fejemet. Majd vízcsobogást hallottam, később pedig megéreztem a fejemen az éltető folyadékot.
Miután befejezte a hajmosást alaposan áttörölte a fejem búbját. Azután becsavarta a fürtjeimet és beültetett a dauer alá. Úgy éreztem magam, mint aki kozmetikába van. Közben leült velem szembe és a kezébe fogta az ujjaimat. Alapos mozdulatokkal fehér csillogóra festette a körmöm felületét, miután végzett vele ismét a combomon nyugtattam a kezeimet. Most a smink következhetett, ugyanis Amanda utasított arra, hogy csukjam le a szemeimet. Nem tudhattam, hogy mit csinál, mivel nem láttam semmit. Később szólt, hogy nyissam ki az imént lecsukott szemeimet. Körbehúzta feketével a szememet, ezzel kiemelve csokoládébarna „égköveimet”.
- Készen vagy. – ez az egy mondat térített vissza a jelenbe. Kikapcsolta a dauer-t és segített kiszállni a bura alól. Kivette a csavarokat a hajamból, ekkor éreztem, ahogyan a frizurám hullámosan hullik a vállamra.

- Gyere! – szólított határozottan és visszabotorkáltunk az előző szobába. A szekrényhez lépett és kiemelt a fogasról egy csodálatos fehér ruhát. Széles pántja volt, melynek a széle kicsit össze volt húzva, a mellrészénél pedig inkább szív alakúra emlékeztetett. A derekánál volt egy kis kőberakás, de onnantól szép ívben omlott le a földi.

- Te jó ég! - elakadt a szavam. Remegő kézzel érintettem meg Amanda karjaiban heverő ruhát.
- Tetszik? – kérdezte félénken. Rápillantottam. A szemem pedig azt árulta el, hogy „még szép, hogy tetszik”. Erre ő csak egy elégedett mosolyt nyugtázott felém, mint aki pontosan ilyen „válaszra” számított.

- Vedd fel! – nyújtotta át a ruhát és egy öltöző felé invitált. Még mindig remegett a kezem, de elvettem a ruhát. A fülke felé lépdeltem és felakasztottam ezt a zseniális ruhakölteményt a fogasra. Lehámoztam magamról a ruháimat – megjegyezném, hogy a felakasztott ruha mellett az enyém tiszta csövesnek látszik.

Levettem a fogasról a gyönyörű alkotást, majd a lábamhoz emeltem, hogy belebújhassak. Felhúztam az oldalamnál lévő apró cipzárt. Megigazgattam magamon a báli ruhát, és a tükörbe néztem. Illetve néztem volna, de csak egy fallal találtam szembe magam. Csalódottan húztam ki a függönyt és léptem ki Amanda elé. A tekintetében megcsillant valami. Sajnos nem tudtam elemezni, de talán elégedettség telepedett az arcára.

- Még ezek is hozzátartoznak – nyújtotta felém ökölbe szorított kezét. Lassan kinyitotta az öklét, és megláttam a csillogó fülbevalókat. A fény áthatolt rajta, de még is ragyogott. Akár a …gyémánt. A fülbevaló megegyezett a ruhán lévő kőberakással. Elvettem a kezében lévő apró tárgyat és a fülembe akasztottam.

- Várj! – mutatta fel az immár üres tenyerét, mielőtt a tükörbe nézhettem volna. Az asztalhoz lépett és elvett brossnak tűni tárgyat. Mögém lépett és apró mozdulatokkal felcsatolta a hajamat. Éreztem, ahogyan a tarkóm „szabaddá válik”. Készen voltam. Amanda egy tükörhöz állított és még az én szavam is elakadt. Ez én lennék? A hajam fel volt tűzve, csak a fülem mellett volt kihagyva pár tincs, így keretezve az arcomat. A szemhéjamnál ezüstből fokozatosan változott át feketévé. A ruha már magában is csodás volt, de ezzel a kombinációval így még jobban. Most az egyszer kivételesen elégedett voltam a látványommal. Tetszettem magamnak.

- Hűű – csak ennyit tudtam kinyögni.

- Gyönyörű vagy. – érintette meg biztatóan a karomat Amanda.

- Köszönöm. – mondtam és hirtelen átöleltem. Kis fáziskéséssel, de ő is viszonozta a gesztust. De csak most jutott eszembe az igazán fontos dolog…

- Ki lesz a kísérőm? – engedtem el őt. – És mi lesz a feladatom? – kérdeztem, igazából ez foglalkoztatott a legjobban. Amanda sejtelmesen elmosolyodott.

- Mindent… - mondta és ekkor kitárult az ajtó – megtudsz, mindjárt. – mosolygott. A küszöböt nagy lassúsággal lépte át Michael, és most különösen helyes volt. A haja gondosan fel volt zselézve, és rendkívül jól állt neki a fekete öltöny.

- Hölgyem – lépett mellém, és szemeit lefuttatta a karjáig.

- Uram – karoltam belé, miközben egy mosolyt vetettem Amandára.

- Hé, fiatal párocska! – felhúzott szemöldökkel és kérdő szemekkel meredtem rá. – Mezítláb nem kényelmes a táncparkett – nyújtott felém egy tört fehér magas sarkút. Elvettem tőle és hálás pillantást küldtem felé, ő pedig ezt egy bólintással nyugtázta. Azonnal elhagytuk a szobát.

A folyosón száz, meg száz szem szegeződött ránk, de most nem érdekel. Szirénnek éreztem magam, egy helyes férfival az oldalamon.

- Szép vagy. – súgta Michael, és ez a bók csak doppingolt engem.

- Te se panaszkodhatsz! – búgtam vissza, mire kitértünk az épületből. Elszaladhattam volna, de Mich mindenre gondolt. Sokkal szorosabban fogott, mint eddig. Egy limuzin állt az épület előtt. A kísérőm udvarias férfi módjára nyitotta ki a kocsi ajtaját, hogy beszállhassak. Enyhén megemeltem a szoknyámat, majd lehuppantam a járgány puha ülésére. Michael is beült mellém.

- Mi lesz a küldetésem? – kérdeztem egyből, nem akartam totojázni.

- Az lesz feladatod, hogy egy csempészettel foglalkozó férfit kell … hát hogy is mondjam …

- Elcsábítanom? – vágtam rá, de egyből megbántam. – Ugye, nem?

- Sajnos de – mondta gunyorosan, de a szemébe mintha tényleg egy kis sajnálat költözött volna.

- Ki az? – nyeltem egy hatalmasat, ekkor elém tolt egy képet. Harminc éveiben járhatott az enyhén kopaszodó férfi, aki leginkább Pitbullra, a kubai származású amerikai rapperre hasonlított. Azt hittem, hogy ott helyben meghalok a kitörni készülő röhögésemtől, de visszafogtam magamat.

- Ez úgy néz ki… mint… - nem bírtam kinyögni, tényleg elröhögtem magam.

- Azért, mert ez a titkos ikertestvére – mondta komolyan. – Nem is tudja, hogy van testvére. – Még mindig röhögtem, de átláttam a helyzetet. Ez túlságosan komoly ahhoz, hogy elnevessem. Tényleg el kell csábítanom. Te jó ég!

- Tessék – nyújtott felém egy pisztolytáskát, amit a combra kell felcsatolni. Felhúztam a szoknyám részét, de úgy, hogy ne lehessen meglátni a bugyimat. Majd felcsatoltam a fegyvertartót. Ezután Michael egy pisztolyt is átnyújtott. – Ha szükséges lenne, bár kétlem – mosolygott. – Biztos, ami biztos. – a fegyvert beleraktam a tartójába, majd visszaigazgattam a szoknyámat.

- Mit kell elérnem? – tettem fel még egy kérdést, és rettegtem a választól.

- Ez a bál nála lesz megrendezve, szóval el kell érned, hogy felmenjetek a szobájába… - lesokkoltam.

- MICSODA? – ordítottam. – Ugye csak viccelsz? – reménykedtem. Reméltem, hogy még van esély. De mikor Michael megcsóválta a fejét, az összes eddigi biztos pont elszállt bennem. Nem szóltunk többet egymáshoz. Magamba próbáltam ráhangolódni a dologra, de semmiképpen se ment. Még azt sem bírom elviselni, hogy Chris hozzám nyúl, hát még egy…?!

Az érzelmi skála legfölsőbb szintjén voltam. Robbanni készültem, akár egy vulkán, akiről azt hitték, hogy már elszunnyadt. Most komolyan? Hogy lehet valaki ilyen egy olyan lánnyal, mint én? Akinek eddig semmi gondja nem volt. Éltem, mint hal a vízbe. Legszívesebben kitekerném Chris nyakát, mert elhozott ebbe a börtönbe. Nagyon mérges vagyok rá. A többiekre is. Miért velem csináltatják ezt? Miért nincs egy másik lány? Miért? Miért? Miért? Csak ez a kérdés úszkált az elmémben. Sehogy se tudtam kikergetni a fejemből a gondolatot.

- Hé, itt van ital? – kérdeztem hirtelen Michaeltől.

- Persze. Mit kérsz?

- Valami erőset! – utasítottam, mire ő megragadott egy üveget, amire az volt ráírva, hogy „Martini”. Öntött egy decis pohárba, majd felém nyújtotta. Bólintással jeleztem, hogy köszönöm. Kikaptam a kezéből az italt, majd egy kortyra lehajtottam. Az alkohol kellemesen marta a torkomat, míg leért a gyomromba. Már most éreztem az ital jótékony hatását. Engem nem nagyon szokott „kivágni” az ital. Immár sokkal nyugodtabban dőltem hátra az ülésben.

- El tudod képzelni milyen szar egy pöcst csábítgatni? – eredt meg a nyelvem.

- Nem, de szörnyű lehet. – válaszolt.

- Hát az… - mormoltam magam elé, majd végleg eltemettem magamban a gondolatot. Nem érdekel! Jól fogom magam érezni. Végre kicsápolom magamból a feszültségeket. Bárkit elcsábíthatok, aztán eldobhatom, mint egy szemetet… Igen, ezt fogom tenni! Készülj fel, Pitbull imitátor! Felejthetetlen estéd lesz.

később:
Killa drága írta, hogy szeretne képet a ruháról. :) Igen, azt be is akartam rakni, illetve tervbe volt, csak elfelejtettem. Szóval, itt a ruha:

Depressziós állapot

2011-06-27T12:42:00.000+02:00

Ezt muszáj leírnom. Több blogot is olvasok, itt a blogspoton. (nevet nem szeretnék leírni, mert sok van :P) Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy "Én hol vagyok hozzájuk képest?". Mert nem tudom olyan szépen leírni a gondolataimat, a körülményeket, és mikor olvasom más blogját kicsit bepánikolok. Ne értsetek félre, nem hagyom abba történetet (pedig már megfordult a fejembe), mert tényleg nagyon jól esnek a kommentárok, és az, hogy csak egy csomó követőm. Tényleg! Olyan hihetetlen. Ezért köszönöm. <3 Csak olyan furcsa elhinni, hogy van akinek tetszik az az "ocsmányság" amit alkotok. Ne vegyetek komolyan! Amikor rám jön a hoppáré nem érdemes. :)

7. fejezet

2011-06-27T12:26:00.001+02:00

Sziasztok! :)
Na, itt is vagyok a legújabb fejezettel, ami szerintem szörnyű lett... Nagyon nem jó. Bár, ez még mindig csak ilyen átvezető, és a következő is az lesz pedig nem így gondoltam el. De valahogy muszáj felvezetnem azt a bizonyos "eseményt". Helyesírási hibák előfordulhatnak! Elnézést kérek. :) Jó olvasást! (megjegyezném: hogy a következő fejeztek már E/1.-esek lesznek, mert ezt még a szavazás előtt el kezdtem írni E/3.-ba... bár a vége már Michael szemszög :P)

- Mi vagy Te? – kérdezte újra artikuláltan Michael. A lány szívinfarktus közeli állapotba került. Nem tudta, hogy mit is szólhatna. Csak állt ott. Tétlenül. Mint aki nem tehet semmit sem. Végül is, nem tehetett semmit se. Zavartan megvonta a vállát.
- Csak vicceltem. – mondta nevetve a férfi, de hazudott. Így akarta elterelni Lauren figyelmét az eddigi álláspontokról. Ám Michael hazudott. Nem volt megszokott tőle, de most még is arra szánta rá magát, hogy hazudjon. Őszintén megmondva, kezdettől tudta, hogy ezzel a lánnyal nincs minden rendben. Magába elhatározta, hogy utána jár ennek az egész dolognak.
Mikor Mich kimondta az utolsó mondatát, a lányon olyan megnyugvás szaladt át, mint még soha. Kicsit fáradt volt, mivel sokat összpontosított az erejére.
- Na, de most menj! – mosolygott a férfi, majd ő is kilépett a teremből. Lauren egyből a konyha felé vette az irányt. Most még aránylag jó kaja volt. Saláta volt csirkefalatokkal. Ez igazán ízletesnek bizonyult a Vízió* étlapján.
Miután elfogyasztotta az ebédjét, visszament a szobájába. Olyan szokatlan volt számára, hogy eddig még egy „barátja” sincsen. Nincsen szobatársa. Senki nem áll szóba vele. Vajon félnek tőle? Vagy csak látják rajta, hogy mennyire depressziós… és az doszt elég nekik. De most komolyan. Ki akar egy olyan barátot, aki önmagába van roskadva, és nem érdekli senki és semmi?! Laurenre azért nem volt ez igaz. Régen ő volt a suli „vagány” csaja, ha lehet ezt így mondani. Nem érdekelte, hogy a „felsőbbrendűek” beszólnak neki. Mindig kiállt barátnőért, Emmáért és Abigealért. Leült az ágyra. Csak most jutott eszébe, hogy ő annak idején magával hozta a laptopját. Az ágy mellé térdelt, és kivette a bőröndjét. Kihalászta a notebook táskájából a gépét, és azonnal bekapcsolta. Örömmel látta, hogy itt van internetkapcsolat, szóval Wi-Fi-n keresztül tudja fogni a netet. Így beszélgethet a barátnőivel. Gyorsan bejelentkezett az egyik kedvenc programjába, amiknek segítségével tud kommunikálni a többi ismerőseivel. Örömmel látta, hogy Emma be volt jelentkezve a „Windows Live Messenger” szolgáltatásba. Gyorsan ráírt.

- Emma, te jóságos! Muszáj beszélnünk. Eszméletlenül hiányzol. – küldte el üzenetét. Egyből jött a válasz.
- Basszus, Lauren! Hol vagy? Azt mondták a szüleid, hogy nyaralni vagy. De kétlem, mert akkor szóltál volna nekünk.
- Jaj, annyira szeretném elmondani de… - ennyit tudott csak elküldeni, mert gombóc költözött a torkába.
- Mi az, hogy de? Az Isten szerelmére! Barátok vagyunk. – írta kétségbeesetten.
- Jó, figyelj ide! De ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek. Még Abigeal-nek se. – Lauren mindig is jobban megbízott Emmában.
- Megígérem! – jött egyből a válasz.
- Emlékszel, mikor az uccsó napon kiküldött a tanár?
- Persze. Muris jelenet volt. xD – Lauren erre elmosolyodott.
- Örülök, hogy Te akkor jól szórakoztál. De onnantól felfordult az életem. Egy nagy melák felkeresett a suliba. Félhomály volt a folyósón, én meg rohanni kezdtem. De utolért, mert hát vámpír volt, de ebbe most ne menjünk bele. Szóval, muszáj a kormánynak dolgoznom. Valami épületbe vittek, ahol megtanítanak irányítani a képességem.
- De ezt Te sem gondolhatod komolyan… Kitalálom, ez az új „könyvednek” a sztorija?
- Nem, Emma! Ez komoly. De tényleg. Várj, megmutatom! – ekkor videó hívást kezdeményezett a barátnőjének.
- Töltsed már! – mondta a gépnek. Ekkor látta a barátnőjét, és magát is. Emmán egy szivárványszínű toppot viselt és copfba volt fogva a haja.
- Látod? – suttogta, és körbemutatta a szobát.
- De ez olyan hihetetlen. – mondta hangosan. Ekkor Lauren lépések hallott. Gyorsan levette a hangot a gépéről, és lementette a beszélgetést.

A lépések egyre csak erősödtek, Lauren a fehér takaró alá dugta a notebookot, de a webcamera még így is kilátszott. Bár, beleolvadt a környezetbe, szóval, aki belép annak semmi feltűnést nem fog kelteni. Vajon ki nyitott be a szobába? Hát persze, hogy Chris. Fájdalmas arccal kukucskált be a szobába.
- Michael hívat, Lauren. – a lány bólintott egyet, majd közelebb lépett az ajtóhoz, ám a fiú még mindig ott állt.
- Mit akarsz? – próbált kedvesen szólni hozzá, de amikor Chrissel beszélgetett, soha nem tudott az lenni. A fiú belépett a szobába, és bezárta maga mögött az ajtót.
- Sajnálom, Lauren. Hogy megkerestelek a suliba, és felfordítottam az egész életed. Sajnálom Markus helyett is, aki tényleg a bátyám. Bocsánatot kérek, tudod… azért is – mondta kicsit elpirulva. – Egyszóval mindenért. Kimenekítenélek, de nem lehet.
- Nem érdekel, Chris – döntötte oldalra a fejét Lauren. – Tudod, kötelességed volt. Ne izgasd magad miatta! – ez a mondat tényleg őszinte volt. Kikerülte a fiút és elindult Michael irodája felé. Viszont, Chris is követte. Óvatosan megfogta a lány kezét és mellé suhant. Lauren csak értetlenül nézte a jelenetet. Kérdően nézett rá, és kibogozta a kezét Chriséből.
- Michael azt szeretné, ha kibékülnénk… - mondta, de Lauren megakadályozta.
- És azt is szeretné, hogy járjunk? – kérdezte kissé - nagyon gunyoros hangon.
- Nem… de – megint megállította a lány.
- Na, hát akkor meg? – Chris utolsó szavakat alig hallotta, de a kifinomult vámpír érzékeivel még azt a kis hangfoszlányt is sikerült elkapnia. Lauren a lábára koncentrálva futott Michaelhez. Kicsit meglepő volt a helyzet, ugyan is többször visszafordultak megnézni, hogy kicsoda ez a lány. Lauren nagy nehezen megtalálta az újdonsült kiképzőjének az irodáját. Kopogás nélkül, szinte beesett az ajtón a nagy lendület miatt. De mivel jók voltak a reflexei, így nem okozott az egyensúly megtalálása.
- Lauren, egyet mondok – mosolygott Michael. – Küldetésre mész! – mondta lényegre törően. A lány csak elkerekedett szemekkel nézte, szinte még a szája is tátva maradt. Csak akkor ocsúdott fel, amikor valaki szinte kirángatta a szobából.
- Engedj el! – sziszegte a fogai között, de ő csak nem engedett a szorításból. Magához fordította, és akkor meglátta Damont. Egyből abbahagyta a kapálózást, és mélyen a szemébe nézett.
- Mi a … mi a fenét keresel Te itt? – kérdezte, és úgy csinált, mintha bánná, hogy itt van a férfi.
- Lauren, ébredj már! – valaki rázta a vállát. A lány erőtlenül kinyitotta a szemeit. Nyögött egyet, miközben feltápászkodott. Valószínűleg elájulhatott a nagy hír hallatán, és beverte a fejét a padlóba. A buksijához nyúlt, és megdörzsölte.
- Oh, mi történt? – kérdezte a fájdalom ellen küszködve.
- Elájultál, drága – hallotta meg Chris mézes-mázos hangját.
- Ááááááááá! – sikoltotta Lauren.
- Úristen, mi van veletek?! – tört be egy nő, aki a múltkor a lány stílusát „intézte”. Letérdelt a lányhoz, és kivette Chris karjaiból. Egy gyilkos pillantást vetett rá, majd kimentek a szobából. Lauren belekapaszkodott a nő rendkívül erős karjaiba. Egy szoba felé mentek, a lány ismét úgy érezte, hogy elájul. Felfordult a gyomra. Minden különösen homályosnak tűnt ma.
- Nehogy most add fel nekem! Olyan sok mindent kibírtál. – bátorította a lányt, és megérkeztek egy ismerős szoba felé. A nő leültette a lányt az egyik kanapéra. Hozott neki egy pohár vizet, és Lauren mindet felhajtotta. Felfrissültnek érezte magát.
- Hiba volt Michael vagy Chris kezeire bízni – mormogta maga elé a nő. – Na, de találjuk ki, hogy mibe mész a bálra – mosolygott kedvesen. – Amúgy, Amanda vagyok. – mutatkozott be végre.

// Michael szemszög //

Én éreztem, hogy ezzel a lánnyal nincs minden rendben. Mellesleg, szokatlanul szép volt a képességéhez képest. Mintha valami szirén lenne, aki elcsábít mindenkit. Miután vége volt az edzésnek egyből a számítógépemnek ültem. Bármiféle variációval kerestem, nem jutottam tovább, mint eddig. Pedig utána kell járnom, hogy lássuk, kivel van dolgunk. Mikor indulni akartam a könyvtárba akkor szólt a diszpécser. Lauren egy bevetésre fog menni. Na, jó, ez még elég kis küldetés lesz, mert bálra megyünk. Amikor elmondtam neki a küldetést, elájult és különös dolgokat beszélt. Mintha nem is az anyanyelvén lenne, hanem például latinul vagy fogalmam sincsen. Ez egyre szokatlanabbá kezd válni. Valahogy le kell gyengítenünk. Csak tudnám, hogy miből nyeri az erejét. Olyan tehetetlennek érzem magam. Szinte semmit se tudok. Chris-t majd feltétlenül meg kell kérdeznem. Máris ide hívatom.

Pár percen belül már a szobámba találtam, és ő is ugyanolyan értetlenül állt a dolgok előtt, mint én az előbb.
- Szóval, nem tudod, hogy mi lehet? – kérdeztem, biztosra akartam menni. Megcsóválta a fejét, és tehetetlenül lerogyott az egyik székbe.
- Ez már egy külön faj, komolyan mondom – eleinte viccnek szánta, de aztán túlságosan elkomolyodott.

Egy kicsivel rövidebb lett mint a megszokott. :$ Ne szedjétek le a fejem! Illetve... de! Megérdemlem.
*Vízió : az épület neve

New style

2011-06-21T11:48:00.001+02:00

Sziasztok!
Amint láthattátok tegnap "átalakításban" volt az oldal. Nem másért, mivel fel tettem ezt a szörnyű design-et. Nekem nem tetszik annyira, de nyárias hangulatba van. Lauren tartja a strandlabdát (meg az úszógumit is, csak az nem látszik a lekerekítéstől), Damon pedig hát... gondolom mindenki ismeri Ian tengerpartos fotósorozatát... nem is fűznék többet hozzá. :P
A fejezeteknél pedig új logó van, nem más, mint ilyen:

Ez se a legjobb, de elmegy egynek. :)

További szép, kellemes nyári szünetet a következő fejezetig! ;)

u.i.: jobb oldalt szavazzatok ezerrel!!

6. fejezet

2011-06-20T10:18:00.004+02:00

Sziasztok!

Visszatér a régi kerékvágás... Minden hétfőn hozok fejezeteket. Ne haragudjatok! De itt van a nyár, és még lustább vagyok, mint eddig. xD Azaz, valamennyivel kevesebbet gépezek, és ha ide ülök akkor se a fejezettel foglalkozom. :$ Szóval, ne haragudjatok! Viszont, lassan beindulnak már a szálak. ;) Nem is húzom tovább az időjárást, itt a fejezet: (Megjegyezném, hibák előfordulhatnak! Nincsen bétázva.)

Lauren megengedte a forró csapot, hogy ellazítsa izmait. A mai nap után szüksége volt erre. Oly’ sok vegyes érzelem kavargott a fejében. Ez a rejtélyes, dögös idegen pedig csak fokozta ezt. A lány letagadta volna, de most akarata ellenére is a férfire kalandozott az elméje. Nem is csoda, hiszen annyira tökéletesnek látszott. Laurennek soha nem volt pasi ideálja, de most megtalálta.

Észre se vette, hogy a forró víz csak úgy dézsaszerűen áramlik a csapból. A folyadék már égette a testét, szinte szétmarta. Nem volt elég, hogy eddig is lázba égett, még ez is rá tett egy lapáttal. Elzárta a folyadékot, majd magára csavarta a törölközőjét.

A forró víz lecsapódott a tükörre, így nem látta tisztán az arcát. Jobb is.

- Szánalmas vagy – mormolta maga elé, és az ujjaival kirajzolta ezt a szót a tükörre. Majd hirtelen letörölte azt a tenyerével, s háttal állt a tükörnek. A szobájába ment és előkotort valamilyen cuccot a bőröndjéből. Egy viseltebb pizsamát vett ki, majd gyorsan magára húzta.

Szinte beugrott az ágyába, lekapcsolta a villanyt, majd magára húzta a takarót. Még így is látta a szoba körvonalait, hála a városból beszűrődő fénynek. Pár percig gondolkozott Damon-ön, de hamar elnyomta az álom. Vajon kiről álmodott?

Az álomban egy sötét elhagyatott utcában volt. Akárhova fordult, sötét, sötét és sötét volt. Csak onnan tudta, hogy egy kihalt útra tévedt, hogy különös szagok csapták meg az orrát. Másrészt, egy kis Erőt küldött a szemébe így nagyjából ki tudta venni a kukák, és egyéb dolgok körvonalát. Viszont, azoknak a bizonyos dolgokat nem akarta megtudni, hogy pontosan mit is takarnak magukba. Hátrálni kezdett, míg végül nekiütközött valakinek. Megfordult, és már egyből a férfi nyakához nyúlt, hogy közelebb húzza magához.
- Eljöttél? – kérdezte félénken, nagyon remélte, hogy a rejtélyes idegen az.
- Eljöttem – felelt lényegretörően. Most ő cselekedett, lehajolt a lány ajkaihoz és mohón csókolni kezdte. Egy falig hátráltak. Jelenleg égett egy lámpa, így az megvilágította a férfi arcát. Nem is az volt, akire számított. Nem Damon volt, még csak nem is Michael vagy Robert Pattinson a legjobb barátnőjének szeretett kedvese. Chris volt, Lauren egyből megszakította a csókot.

- Hogy képzelted? – kérdezte, szinte már köpve.

- Nem volt jó? – felelt egy másik kérdéssel, Chris pedig most olyan hatással volt a lányra, hogy azt nem lehetett leírni.

- NEM! – vágta rá, majd futni akart volna, de a férfi nekicsapta a falnak. Kicsavarta a kezét. Annyira erőszakos volt. – Damon! – kiáltotta hirtelen. Reménytelenül markolta meg a falat, mintha fel akarna mászni rajta. De ez lehetetlen volt, mivel nem volt pókember.

- Próbálkozz csak kislány! Ha az enyém nem lehetsz, akkor az övé se – ekkor egy hangos reccsenés töltötte be a teret és…Lauren felébredt.

Felkönyökölt az ágyában. Ömlött róla a víz és zihált. Most megint mehetek lefürödni, morfondírozott magában. Morogva felállt és ismét a zuhanyzó felé vette az irányt. Ekkor látta, hogy már világos van. A napfény különös színeket festett a szoba falára. Lauren elmosolyodott. Jó látvány volt az egész.

Megengedte a vizet, és gyorsan lezuhanyozott, most nem áztatta magát, mint éjfél körül, mikor hazajöttek a buliból.
Magára kapott egy melegítő nadrágot, és egy fehér toppot. Kifésülte a haját, és felfogta csurkába. Kilépett a folyosóra, ahol már járkált pár ember. Pedig még csak 7 óra volt. Lehet, hogy mindenki most kell fel. A lány az egyik irodához tévedt, melynek falára ki volt akasztva, hogy mi merre található. Gyorsan megnézte az ebédlőt, aztán indult volna, de még visszanézett az alaprajzra. Kajánul elmosolyodott. Ez még hasznomra válhat, gondolta és ördögien összedörzsölte a tenyerét.
Az étkezőbe ment, ahol már pár ember álldogált a pultnál, hogy kiszolgálja magát a konyhai kosztból. A látvány viszont, nem volt valami étvágygerjesztő. Csak még jobban elvette a fiatalok étkezéshez való kedvét.
- Egy tállal kérnék abból a zöld trutyiból – mutatott a sóskára. A konyhásnő hidegvérrel csapta rá kanalával a zöld valamit a lány táljára. Lauren komótosan az egyik asztalhoz sétált. Turkálni kezdett az ételben. Nem volt gusztusa megenni ezt az „ennivalónak” nevezhető ételt. Körülnézett a helységen, és látta, hogy ezzel a véleménnyel nem csak ő volt így.
Hirtelen Chris rontott be a helységbe, és szemével a lányt keresve. Miután megtalálta gyorsan az asztalhoz ment, és leült. Lauren meglepődött, egyáltalán nem számított a férfi érkezésére. A durva álom után, pedig nem is akarta látni. Érthető, hogy miért.
- Mit akarsz? – kérdezte cseppet sem kedvesen a lány, de a férfi se volt most valami fényes formában.
- Ohó, bocsánat, hogy aggódtam érted – emelte fel a hangját.
- Még is mi a francért aggódtál volna? – kiabált most már Lauren is
- Azért, mert olyan önfejű vagy, hogy állandóan bajba kerülsz – ordibált vissza.
- Na, most már aztán… - mormolta, kirúgta maga alól a széket és izzó szemekkel Chris szemébe nézett. Tartotta még a szemkontaktust, majd elkapta a fejét és kirohant a teremből. Természetesen Chris pedig utána eredt. Senki nem tartózkodott a folyosón, ami nagyon szokatlannak tűnt. A férfi megragadta és a falhoz szorította a lányt.
- Úgy utállak – mondta nevetve Lauren, aztán komolyra váltotta az arckifejezését.
- Én… nem – mosolyodott el a fiú, majd hirtelen közelebb hajolt a lányhoz. Az ajkait nézte, a szépen ívelt ajkait. Lauren kitért a kiképzője elől, és indult tovább a folyóson. Egy másodpercbe se telt, míg Chris előtte termett és váratlanul csókot nyomott a lány ajkaira. Legnagyobb meglepetésére pedig Lauren még viszonozta is. Csak cselekedett, át se gondolta, hogy mit tesz. A kezeit a fiú nyakához emelte, Chris pedig a lány derekán nyugtatta a tenyereit. Ekkor, eszébe jutott az álom. Ahogyan viselkedett a férfi vele. Egyből elszakította magát tőle, majd a lábára koncentrált. Dühös volt, így sikerült aktiválnia az erejét. Pár másodperc alatt a szobájába termett, és gyorsan magára csukta az ajtót. Lecsúszott a padlóra és fejét a felhúzott térdeibe temette. Nem fogta vissza magát, hangos zokogásba tört ki. Miért velem?, kérdezte magába. Miért kellett nekem ilyen különleges képességűnek születnem? Miért? Miért kellett nekem mindenbe belebonyolódni? Soha a büdös életbe nem szabadulok ki innen. Semmi esélyem sincsen. Villantak át az agyán a gondolatok.

Pár perc sem telt el, míg egy dörömbölés töltötte be a szobát.
- Lauren! – kiáltotta, és tovább dörömbölt. – Kérlek! Ne haragudj! Sajnálom. Nyisd ki! Nem kellett volna – de válasz nem érkezett. Chris magába gratulált, és szidta még a nem tudom mit is. Csalódott volt… Ő is.

**Pár nappal később**

Lauren a szokásos reggeli „szertartásával” indult el Michaelhez. Mostanság ők edzenek együtt. A lány mindennel beszámolt a férfinek, és mivel ő roppant megértő volt, így természetesen lecserélte Christ… saját magára. Mivel, minden „embernek” volt saját tanonca. Csak Laurennel alakult így a dolog.

- Köztudott, hogy az erődet eddig csak dühvel sikerült aktiválnod – kezdett bele Michael az általában hosszú-hosszú monológjaiba. – Most megtanuljuk, hogy akkor is előhívd, amikor csak szükséged van rá. – mosolygott rá biztatóan a lányra.
- Hogyan? – tett fel gyorsan egy kérdést, mielőtt a férfi ismét megszólalhatott volna.
- Koncentrációval. Fokozatosan kell elsajátítanod ezt a technikát – felelt. – Először, kezdjük a dühvel. Gondolj egy olyan emlékre, ami miatt dühös leszel. Menni fog? – a lány bólintott. – Rendben. Kezdjük!

Lauren automatikusan a Chrissel való álmára koncentrált. Becsukta a szemét. Érezte, ahogyan az adrenalin felszökik az ereiben. Erősnek érezte magát. Sebezhetetlennek.

Michael elismerően nézte a lányt, és egy „ez már tud valamit” bólintást nyugtázott felé, hiába nem látta a lány őt.

- A füledre – tért lényegre Mich. Lauren a fülébe küldte az erejét és szinte mindent hallott. Hallotta az ebédlőből áradó zajt, ahogyan két lány veszekszik, tévét… és még sok mindent
- A szemedre – a lány kinyitotta a szemeit, és mindent oly’ élesen látott. Majd’ megszédült, hogy ennyire érezte az Erőt a zsigereiben.
- Sikerült? – kérdezte.
- Igen – vágta rá egyből. – Annyira furcsa érzés. Mintha éreznéd az egész Erőt, amit birtokolsz. Nagyon durva. – mondta nevetve. Erre a férfi is szélesebbre húzta a száját.
- Rendben. Szóval, a düh-el való aktiválás már megy. Most gondolj valami olyan dologra, ami kellemes volt számodra. Talán egy rejtélyes idegen, vagy akárki. – Michael nagyon is rátapintott erre a dologra. Lauren felidézte magában a felcsillanó gyönyörű türkizkék szempárt. Damont. A férfit, akire ha rágondol, akkor megborzong az egész teste. Annyira, de annyira átélné azokat a pillanatokat még egyszer, amikor táncoltak vagy beszélgettek. Megbízott a férfiban. Akármiről lett volna szó, bármiről beszámolt volna neki. Bárcsak találkoznának még.

Lauren gondolatai akaratlanul is elkalandozott a jelenlegi álláspontról.
- Figyelsz Te rám egyáltalán? – hallotta meg a férfi gunyoros szavait. Kinyitotta a szemét, és azt látta, hogy az újdonsült kiképzője csak pár centiméterre áll tőle.
- Persze, hogy figyelek - vágta rá. – Bocsánat, csak elkalandoztam – pirult el, mire a férfi felhúzta a szemöldökét.

- Juj, most rosszra gondoltam – mondta nevetve.
- Ne már – nevetett a lány vele és belebokszolt a vállába. A férfi kis híján összeesett.
- Ez, meg mi volt? – kérdezte. Lauren értetlenül nézett rá.
- Nem hallottam semmit. – válaszolt.
- Nem, nem az. Amikor ideütöttél, mintha egy szikra szaladt volna át rajtam. – tájékoztatott, miközben a vállát dörzsölte, ahová odaütött a lány. – Mi vagy Te? – tette fel a kérdést komolyan.

Kérek kommenteket! :$ Kicsit rövidebb lett, mint a megszokott. És ez csak ilyen átvezető "szöveg" volt. Ja, és ezzel szeretnék minden kedves Olvasómnak Kellemes Nyarat kívánni!

Tudom, hogy nagyon ratyi lett! Ez eddigi legszörnyűbb videóm... xD De, a szándék a lényeg! :P

5. fejezet

2011-06-13T11:39:00.002+02:00

Sziasztok!

Itt is vagyok a legújabb fejezettel. Ami lehet, hogy néhány helyen kicsit furcsán "hangozhat", mivel éjfélkor is írtam hozzá (ami rám nem jellemző). Ez sincs bétázva, elütésekért bocsánat! Nem is beszélek többet, jó szórakozást!

Lauren felhorkant, mikor meglátta a parkolóban a tűzpiros Ferrarit. Még így, naplemente után is meg lehetett különböztetni a többi autótól. A lány az autó jobb oldalához lépett, és mi előtt még bármit is tehetett volna Chris, ő szólalt meg.

- Nem kell udvariaskodni, kiszolgálom magam! – mondta flegmán, s kinyitotta az ajtót. Előredöntötte az anyósülést, majd becsusszant Chris mögé. Nagyon tetszett neki ez a „csesztessük-Christ-mert-megérdemli” dolog. A fiú viszont nem értette ezt az egészet. Rá nem jött, hogy a lány miért haragudott meg ennyire. Őszintén megmondva, soha nem értette a lányokat és ez mindig így is marad. Legalábbis ezek szerint.

Chris biztonságosan vezetett ahhoz a bizonyos „klubhoz”. Lauren ismét kiszolgálta magát, és semmi szüksége nem volt a fiú segítségére. Chris megragadta a lány felkarját, és magával vonszolta a nagy tömegbe.

- Csak azért, mert nem szeretném, ha elvesznél – mosolygott halványan, ekkor a lány azt kívánta, bár ellenkezője történne meg az előző mondatnak. Beléptek a bárba, ahol teltház volt. A pulthoz mentek, és míg a férfi kért valami szeszes italt addig a lány kémlelte meg ezt a helységet. Nagyon modernül volt berendezve. Bőrkanapék majdnem mindenhol hevertek, és asztalok is voltak, melyen különféle borok/pezsgők/üdítők sorakoztak. Még egy discogömb is volt a táncparketten, ahol éppen az egyik srác Moon Walkerezett. Lauren akaratlanul is elmosolyodott. Ő is szokta ezt csinálni, bár az tény, és való, hogy neki nem ment ilyen jól.

Chris odatolta a lány elé az italt, és rámosolygott. Ő csak elvette az italt, majd kortyolt belőle egyet.

- Le akarsz itatni? – kérdezte és a szeszes italra mutatott. A lány már ment is volna, azzal az indokkal, hogy „a WC-be leszek, majd jövök, csá” de a fiú megállította.

- Nem tudom, hogy miért haragszol RÁM, vagy mi bajod van – mondta, és eléggé őszintének tűnt-, de ha megbántottalak valamivel, kérlek, beszéljük meg! – kérlelte a lányt, és rátette a kezét az övére. Lauren azonnal elkapta, majd a derekára csapta a kezét.

- Nem vagyok még elég részeg ehhez a beszélgetéshez – szólalt meg pár percen belül, mogorván nézett a fiúra. Rántott egyet a vállán, és tovább ment. Ideges volt. A francba, még jó, hogy ideges volt! Hiszen miért is ne lett volna ideges? Egy vámpírral jött New York egyik leghíresebb bárjába, ahol mindenkis zugba pörgött az élet. Ráadásul a fiú percekkel ezelőtt majdnem megölte volna a lányt. A fiú a lány után akart menni, de erről már lekésett, mivel elvegyült a tömegben.

Lauren a táncparkett széléhez sétált, és onnan nézte a tomboló embereket. Már ha emberek, ezek. Kezdett lenyugodni. Újra a réginek érezte magát… Ha lehetséges a történetek után. Ez az egész esemény, még mindig felkavarta.

Egy meleg kezet érzett meg a vállán. Reflexből megfordult, és ismét szembe találta magát a kiképzőjével.

- Ne haragudj! – ismételte újra a fiú. Már kezdett ez az agyára menni a lánynak, így engedett magán.

- Jó, nem haragszom! – mosolygott biztatóan rá, majd folytatta. – Csak egy kis friss levegőt kell szívnom… olyan nyomasztó idebent – próbált valami indokot keresni, hogy végre megszabaduljon a fiú „karmai” elől.

A hátsó kijárat felé vette az irányt, és csak most vette észre, hogy itt hátul inkább csak a drogosok, részegek lógnak. Őrület, hogy mit tesznek magukkal a mai fiatalok. Nem is gondolják azt, hogy ezek a dolgok milyen következményekkel járhatnak.

Kiment a „zsákutcára”, ahol szinte mindenhol kuka hevert tele szeméttel. Biztosan az előző bulik maradványai. Lauren összefogta magán a bőrdzsekit, kicsit hűvös volt, de akkor is muszáj volt kiszellőztetnie a fejét.

A monoton csendet egy egyre erősödő moraj zavarta meg. A lány kíváncsian nyújtogatta a fejét, és jobbra-balra ment, hogy megtudja, mi volt a zaj oka. Ekkor hirtelen valami levágta a földre, és akárhogy is koncentrált nem tudta „aktiválni” az erejét. Se a látását, hallását felerősíteni, még a gyorsaságát sem. Miért nem működik?! Kérdezte magában idegesen. Egy farkas vicsorgott rá, melynek szájából ömlött a vért. Valószínűleg most táplálkozhatott.

A vérfarkas leemelte a fejét a lány nyakához, majd harapni készült volna, de ekkor valami ellökte a lánytól. Lauren alig tudott gondolkozni. Csak az jutott el az agyáig, hogy a farkas nincs rajta. Körülnézett, és egy egészen különleges látvány tárulkozott elé. A hátborzongató férfi küzdött a másikkal. Az erejét felmérve vámpír lehetett. Minden erejével nekifeszült a vérfarkasnak.

- Mason? – lehelte, majd átváltozott az arckifejezése. – Uh, cseszd meg! – mondta, majd egy egyszerű mozdulattal kitépte a szívét. Ez a fickó orvosi egyetemet végzett? Vagy ez a vámpírok különleges képessége? Elengedte a szívet, az pedig leesett az immár elhunyt farkas mellé. A férfi egy szempillantás alatt a fekvő lány mellé térdelt. Határozottan megfogta a vállát.

- Hé! Jól vagy? – kérdezte rideg hangon. A lány belekapaszkodott az idegenbe, és sikerült felülnie.

- Persze, csak sokkot kaptam és… - ekkor esett le a dolog, hogy nem mondhatja azt, hogy „hiába próbáltam aktiválni az erőmet, de nem sikerült, nem tudom miért”.

- És? – kérdezte a férfi felhúzott szemöldökkel, Lauren megrázta a fejét. Ő ekkor vette észre, hogy ez a „fiú” hátborzongatóan dögös volt. Fekete kócos haja volt, és tengerkék szemei, melybe ha belenézünk, akkor az elnyeli az illetőt.

- Ö… - nyögdécselte, ekkor kivágódott az ajtó és Chris lépett ki rajta. Ideges volt nagyon, ráadásul még zihált is.

- Mi folyik itt? – szegezte neki a kérdést Laurennek, és most arra gondolt, hogy a lány milyen közel állt a férfihoz. A vámpír még mindig fogta a lány vállát, miközben ő a férfi felkarját.

- Sem..- kezdett volna bele, ha a kiképzője meg nem állítja.

- Nem úgy… - ő se tudta befejezni a mondatát.

- Hé, haver, nyugodj már le! Lauren egy régi ismerősöm – mosolygott rá gúnyosan, majd belebokszolt a vállába. A lány elkerekedett szemmel nézett rá. Még is honnan tudta a nevét? – Na, gyere! – karolta át a vállát, majd visszahúzta a tomboló tömegbe. Vámpírsebességgel vágtak át a tömegen, és az egyik sarokba húzódtak. Laurennek annyi kérdése volt.

- Hogy csináltad? Vámpír vagy? Mi a neved? Honnan tudtad a nevem? – szegezett neki egy csomó kérdést. – Köszönöm – suttogta, bár a férfi így is meghallotta. Elmosolyodott majd a lány szemébe nézted.

- Igen vámpír vagyok, és Damon Salvatore a nevem. Chris elméjéből olvastam le a neved. És mit hogy csináltam? – az utolsó mondatánál csak még szélesebbre húzódott a szája. Lauren legyintett egyet, ment volna tovább, de a Damon megragadta a kezét, megpördítette, s magához húzta.

- Nincs mit – suttogta a fülébe, majd még egyszer megpörgette. – Ki ez a Chris? – kérdezte.

- Egyik haverom – füllentette, és ezt a férfi is látta.

- Rosszul hazudsz – mosolygott rá kedvesen.

- Igaz, de nem… nem mondhatom el – mondta lesütött szemekkel.

- Rejtélyes – biccentett felé és még magába hozzárakta, hogy „rejtélyes, ez tetszik”. A zene ritmusára tovább táncoltak, pedig még nem is ismerték egymást. Még is volt valami a csendben, mely megmagyarázott mindent.

Chris idegesen kereste a „fiatal párt”, míg végül rájuk talált. Az orrcimpái kitágultak az idegességtől.

- Most én jövök – mondta idegesen.

- Ó, nem ember. Lauren egész estére az enyém! – szólt hozzá határozott, szarkazmussal teli hanggal. Erre Chris meglendítette a kezét, mely Damon arcához közelített. Ő viszont gyorsabb volt és megszorította a fiú öklét. Ekkor eltűnt a szeme elől a lánnyal együtt. – Ez a csávó, kibírhatatlan – mondta szinte magának. – Mondd el, kérlek, hogy mi ez az egész! – kérlelte, és a hangjából kivéve tényleg, őszintén érdekelte. Lauren félt, viszont el akarta mondani. Megbízott a férfiban. Hiába csak most találkoztak először. – Kérlek! – ismételte. A lány mély levegőt vett, és elkezdte a történetet, viszont röviden.

- Egyszer egy napon ez a fickó megkeresett az iskolámba. Azt mondta, hogy a kormánynak kell dolgoznom, ha nem akkor a szeretteimen csattan az ostor – a férfi észrevette, hogy a lánynak nehéz erről beszélni. Lauren torkába gombóc költözött. – Így hát beleegyeztem. Kiderült, hogy van valami különleges képességem. Hát, röviden ennyi – tette hozzá.

- Mi az a különleges képesség? – érdeklődött. Nem hagyta ezt a dolgot annyiban. Viszont, meglepődött az egész szituáción. Mármint, hogy valaki ilyet tegyen a lánnyal. Csak úgy elszakítani a szeretteitől. Várjunk csak, még is, mióta lett ilyen nyálas?! Régen hidegvérrel lemészárolt volna egy egész falut. Most viszont, törődik ezzel az idegen lánnyal. Még is mi van vele?

- Hát… - nem tudta, hogy mégis hogyan mondja el ezt a dolgot. – Koncentrációval befolyásolni tudom az „adrenalin áramlásomat”. Azaz, ha harca keveredek bármelyik részemre „páncélt” tudok küldeni. Hogyha csapatba vagyok, akár ezt az erőmet teljesen ki tudom terjeszteni – mesélte el. A férfi döbbenten hallgatta. Egyrészt, tetszett neki a dolog, hogy a lány ilyen erőket birtokol, másrészt… veszélyes volt a helyzet nagyon. Damon hallott már az ilyen lényekről, és azt a kis információt nem mondták el Laurennek, hogyha túl sok erőt használ fel, meghalhat.

A discoba egyre csak jöttek az emberek, és már alig fértek el. Még jó, hogy nem emeleten voltak, mert különben leszakadnának. Damon és Lauren egymáshoz simultak, ahogyan egyre telt meg a ház. Talán mindkettőjüknek tetszett a helyzet, nem kizárt.

- Mennünk kell! – ragadta meg hátulról egy férfi a lányt.

- Még találkozunk – tátogta Damon, majd ő is eltűnt.

/Vissza az időben/

Damon erőt vett magán, és lerakta a levelet Alaric háza elé, amit írt. Nem gondolta volna, hogy egy levélbe ennyi nyáladzás fér, de akkor ezek szerint még is. Nem volt ő mindig ilyen érzelmes. Mióta vámpír lett, azóta hidegvérrel ölögetett, hála a testvérének, Stefannak. Mivel, ha ő nem kényszeríti arra, hogy átváltozzon, akkor mindez nem történik meg. Részben köszönheti ezt a dolgot a régi szerelmének, Katherinnek. Aki mint kiderült egy álnok kígyó volt.

A férfi egyszer csak visszatért Mystic Falls-ba, ahol megismerkedett az ex szerelmének hasonmásával. Ő ugyanúgy nézett ki, csak a belsője volt más. Elenának hívták, és mindenkivel kedves volt, akármiről legyen szó.

Tehát most itt áll a férfi az utolsó haverjának háza előtt. Összetört volt, és csalódott. Elena Stefant szereti, és ez örökre így marad. Katherine-nel is így volt. Miért mindig Stefan birtokol mindenkit? Ez a kérdés már ezerszer megfordult a fejébe.

Becsengetett, majd vámpírsebességgel elfutott a háztól. Úgy utált búcsúzkodni. Még az könnyű is, csak a feledés fáj.

Alaric kilépett a verandára, és körülnézett. Sehol nem látott egy lelket sem, csak egy levelet, melyben ez állt:

„Kedves, Alaric!

Mire ezt olvasod, én már eltűntem ebből a városból. Túl sok szál fűz ide, és mindegyik rossz, egy jó sincs közte. Felesleges itt élnem. Csak TE maradtál a barátom, és ezért ezer köszönet. Mindig mellettem álltál, akármiről legyen szó. Tudom, hogy most kicsit nyálasnak hangzik, de félreértés ne essék. Nem vagyok Beléd szerelmes, csak te maradtál nekem. Úristen! Hát ez elég hülyén hangozhat. – ekkor Alaric kuncogni kezdett. – Végül is, tudod, ha szerelmes lennék Beléd, akkor itt maradtam volna és megkértem volna, a kezedet. De, nem ez történt. Elmegyek. New York-ba, vagy akárhova. Csak ki kell kapcsolnom az elmémet, és új életet kezdenem. Viszont, most önző leszek. Ha bármi segítség kell, akkor felhívlak Téged, vagy meglátogatlak. Remélem, beleegyezel.
Hát persze, hogy beleegyezek.
Na, jó, akkor ezt megbeszéltük.
Isten veled, Alaric! Köszönöm a sok kitartást, tudom, nem vagyok könnyű eset.”

A férfi miközben ezt a levelet olvasta, egy könny csillant meg a szemében…

Még egy kicsit hosszabb is lett a szokottnál. Élvezzétek! Van már Chat is, szóval írjatok!! :D <3

4. fejezet

2011-06-06T17:03:00.001+02:00

Sziasztok, emberek! Gyorsan publikálom a fejezetet, és azután hozok képeket is. De előtte olvasgassatok szorgalmasan! :P Ez a hozzunk "pénteken, illetve csütörtökön" fejezetet kissé kiakasztott, de megoldottam. Még így is több lett 1000 szónál, szóval büszke vagyok magamra. Jó, nagyon nem, de nem baj. x') Az a helyzet, hogy csütörtökön nem tudom hozni a fejeztet, mert kirándulás. Szerdán is oda megyek, szóval még pénteken se tudnám felrakni vagy előre megírni. A hétfő is necces, mivel szombaton esküvő/lagzi. :( Na, de valahogy megoldom. Jön a nyári szünet, és akkor pótolok! Addig is, mindenki lustuljon a héten! Legalábbis én azt teszem. xD A fejezet most sincs bétázva! Elütésekért elnézést kérek. Jó olvasást!

Lauren készülődött. Testileg és lelkileg is próbálta ráhangolni magát az elkövetkezendő edzésekre. Ami tényleg nem lesz kispályás. Még most sem hiszi el azt, amit hallott Michaeltől. Ugyan, olyan hülyeség ez az egész, hogy léteznek természetfeletti lények. Ekkor tudatosult Laurenben a gondolat, hogy saját maga is egy külön lény, mivel nem mindennapos erőt tudhat magának. Egy kicsit rendbe szedte magát, ugyan is egy ajtó a fürdőszobára nyílott. Ami minden bizonnyal ehhez a szobához tartozott. Jobb is, a lány nem szeretett volna koedukált fürdőbe lézengeni. Megmosta az arcát, így egy kicsit rendbe szedte magát, sőt, a sminkét is ki tudta igazítani. De, jobbnak látta, ha most csak természetesen mutatkozik a többiek előtt. Pár percen belül egy kopogás hangozta be az üresen berendezett szobát. A lány nem válaszolt, így az „idegen” engedély nélkül lépett be a szobába. Lerakott valamit az ágy mellé. Lauren kilépett a fürdőből, és akkor látta meg Chris fájdalmas, eltorzult arcát.

- Mi van? – kérdezte flegmán a lány, ügyet sem vetve a hangszínre. Nekitámaszkodott az ajtófélfának és úgy várta a fiú válaszát. Mérges volt rá, mert talán megkedvelte, de elrángatta erre a … szörnyű helyre.

- Semmi, csak – vonta meg a vállát. – Bánt, hogy ott kellett hagynod a szüleidet. Nem akartalak ide rángatni, de ez volt a dolgom. Légy szíves, ne haragudj! – nézett őszintén a lány szemeibe, mintha hipnotizálni akarná. Lauren megszakította a pillantást és visszament a fürdőbe. Nem szólt semmit. A férfi pedig csak ott várt, türelmesen.

Összeszedte magát, majd nagyot sóhajtott és visszament az ágyához.

- Kezdhetjük? – kérdezte Chris, mire a lány csak sandított egyet, majd kinyitotta az ajtót. A fiú utat tört magának, így elől ment. Végül is, ő tudta, hogy merre kell menni, de Michael akkor is udvariasabb volt. A folyosókról ismét egy labirintus képe jutott eszébe a lánynak. Nagyon nem figyelte az utat, így nem tudta, hogy merről jöttek és hová is lyukadnak majd ki. Végül egy fehér terem tárulkozott eléjük, amelyen sok ablak volt. A földön matracok hevertek. A sarokba pedig babák, amit lehet bokszolni. Most üres volt a terem. Biztosan reggel szoktak lenni az edzések.

- Na, szóval kezdjük az alapokkal – csapta össze a tenyerét Chris, mire Lauren értelmetlen fejet vágott, és felhúzta a szemöldökét. – Emlékszel, mikor megütötted Markust? – kérdezte. A lány bólintott egyet. – Akkor dühös voltál. Elvileg dühvel vagy idegességgel aktiválod az erődet. Muszáj megtanulnod, hogy hogyan hívd elő akkor, amikor akarod. Most koncentrálj! Gondolj arra, hogy ez az egész hely tönkretette az életedet – ekkor érzékelte Chris, hogy Lauren ziháltan veszi a levegőt, és az orrlyukai is kitágultak. Első lépés, kipipálva. Most következik a másik. – Oké, most koncentrálj a füledre. Mivel csukva van a szemed, így nem láthatsz. De, ne nyisd ki! – utasította. – Előbb azt kell megtanulnod, hogy a hallásod felerősödjön. – A lány ekkor minden egyes mozzanatot hallott. Még azt is érzékelte, amikor egy pók suhant el a sarokban. Nagyon idegesítő volt, mert mindent 1000-szer hangosabban hallott. Most már biztos, hogy Lauren nem mindennapi lány. Chris a lány mögé lopózott, és ezt ő érzékelte is. Megfordult, kinyitotta a szemét. A lábára koncentrált. Arra, hogy megrúgja a férfit. Nekirugaszkodott, egy kissé felugrott, majd minden erejét a lábfejébe összpontosítva megrúgta Chris hasát. Lauren kinyitotta a szemeit, és ekkor látta, hogy a férfi egészen a falig ütközött. A szája elé kapott, oda akart menni. De még egy dolgot ki akart próbálni. Most mindkét lábára erőteljesen koncentrált. Odafutott a terem másik végébe. Egy másodperc volt, míg odaért. Leguggolt a fiú mellé. Egy kicsit megrázta a vállát.

- Hé! – szólongatta. – Hé! – mondta erőteljesebben, ekkor kinyílt az ajtó, és Michael lépett be rajta. Elkerekedett szemekkel nézte a jelenetet.

- Ilyen könnyen tanulsz? – kérdezte a lánytól, ő pedig megvonta a vállát. – Ez jó – mondta magának, és odament a vámpírhoz ő is. – Mi történt? Illetve, mit csináltál? – biccentett a lány felé. Annyira krémes hangja van, gondolta Lauren.

- Hát, egyszerűen csak a lábamra összpontosítottam, és hasba rúgtam. Aztán a falig „repült”, és nem érzékeli az ingereimet – foglalta össze. Ekkor Michael arcán különböző érzelmek suhantak át. Egyrészt, elégedettség, hogy a lány ilyen könnyen tanul, és ekkora erőt birtokol a markaiban. Másrészt, ha ilyen könnyen legyőzte Christ, nem okozna gondot neki, hogy kitörjön ebből az épületből. Kicsit visszább kell fogni az erejét.

Megmozgatta a fiú fejét, de még mindig nem érzékelte a külvilágot. A fejből egy kis vér szivárgott, ami annyira nem volt súlyos, de nem kis probléma. Ekkor Laurennek valami beugrott. Chris is vért adott neki, mi lenne, ha most ő tenné ugyanezt. A zsebéből kivett egy kis bicskát, és megvágta a kezét. Michael először nem értette a dolgot, majd ő is kapizsgálni kezdte. Tetszett neki a lány észjárása.

Lauren a kezét Chris szájához emelte, majd az szívni kezdte. Tehát hatásos volt ez a vér dolog. Hirtelen kipattant a szeme, majd ellökte a szájától a lány kezét. Felállt a földről, majd szembe nézett a lánnyal. Az erei kidülledtek a szeme alatt, és a szemfoga is meghosszabbodott. Még több vérre szomjazott. Lauren azt hitte, hogy a srác tudja uralni az éhségét. De akkor ezek szerint nem.

- Chris! – szólította a fiút. – Nyugi – ekkor a sebére koncentrált, amely hirtelen összeforrott. Még most sem hiszi el, hogy minderre képes. De a férfi nem is reagált a szólításra, a lány mögött termett, és beleharapott a nyakába. Illetve, beleharapott volna. Lauren tudta, hogy ezt fog következni, ezért a nyakára összpontosította azt a védőpajzsot, amiről Michael beszélt. Így nem csordult ki a vére a lánynak, és Chris nem is tudott abból inni. Ennek láttára, lenyugodott és minden visszakerült a régibe. Kezdi rühelleni Christ. Végül is, már a kezdetek óta nem volt szimpatikus neki ez a csávó. Nézzük csak… a suliba megfenyegette, aztán nem is a kiképzőhelyre vitte, leütötte a testvére a lányt… nem engedte, hogy elszabaduljon, most pedig megharapja. Ezek nem olyan dolgok, amitől az ember szimpatikusnak gondolná a másikat.

Lauren Michaelhez loholt, aki kissé döbbente nézte az eseményeket. A lány megragadta a férfi alkarját, és kihúzta ebből a teremből. Beszélni szeretett volna vele.

- Új kiképzőt akarok. Egy olyat, aki nem harapdál engem, nem fenyeget meg az iskolában és még sorolhatnám! – kelt ki önmagából. Mich elmosolyodott és a lány felé fordult.

- Figyeld, Chris nagyon jó edző! Biztosan csak a véredtől pörgött be – ekkor lenézett a lány kezére, nem látta, hogy folyna belőle a vér.

- Begyógyítottam – vont vállat Lauren. Valahogy érezted, hogy mire gondolhat a fickó. Ekkor egy ötlet jutott eszébe a férfinak.

- Mi lenne, ha ma este elmennétek New York belvárosába, és buliznátok egy kicsit? Jobban megismernétek egymást… tudod – mondta el a gondolatát.

- Nem. – vágta rá rögtön arra, hogy jobban megismerhetnék egymást. Nem akar többet Chrisről tudni, sőt, hallani sem.

- De…

- Nem! – ordította határozottan.

- De, elmész – hallott meg egy női hangot mögüle. Megfordult, és ekkor egy Michael-el egyidős hölgyet pillantott meg, aki nagyon csinos volt. Sima haja tökéletesen omlott a vállára. Tartása nagyon jó volt, egy farmerhatású ruhát viselt, amelynek a mell feletti részen egy cipzár volt. A szeme ki volt húzva, és bronzos árnyalatú szemfesték volt a szemhéján. – Én segítek neked a ruhaválasztásban, és egyéb dolgokban – biccentett a lány felé. – Te meg szólj Chrisnek, hogy készülődjön! – utasította a férfit, és megragadta a lány kezét. Ezek a sok szobák, gondolta Lauren, mikor egy újabb nem látott folyosón mentek keresztül. Egy szépen berendezett, elegáns szobába érkezetek. A sarokba egy gördíthető ruhafogas hevert. Sminkelő asztal is volt mellette, ezen kívül pedig egy hatalmas tükör is. Bőrhatású heverő álldogált még a szobába, ez előtt pedig egy asztal volt melyen egy tálca hevert, amin teás kanna és poharak szorítottak egymásnak helyet.

- Ma New York egyik legjobb bárjába mentek, ahol fő az, hogy hogyan nézel ki – mosolygott kedves Laurenre.

- Igen, biztosan, hogy a szadista állatok csorgassák utánam a nyálukat – mondta csípősen a nőnek.

- Nocsak, de szabad szájú vagy – és egy büszke mosoly terült el az arcán. – Ez tetszik – ekkor a ruhafogashoz ment, ahol csomó ruha várta, hogy felvegyék. Elkezdett nézelődni a dolgok között. Kivett egy fekete pántos ruhát, mely térd felettig ért le. A csípő felől volt egy kis vonal, amelyen fodrok voltak. De csak ezen az egy helyen, hogy még is fel legyen dobva a ruha. A jobb lábnál fel volt vágva egy kicsit. A lány kezébe adta. – Vedd fel! – utasította. Lauren vonakodva lépett be az öltözőbe, amit a szobában talált. Lehámozta magáról a „régi” gönceit, és felvette ezt a ruhát. Még saját magának is tetszett. Megigazgatta magát, majd visszament a nő elé. Ő intett, hogy üljön le a sminkasztalhoz. Nekilátott a munkához az ismeretlen idegen. Hajsütő vassal begöndörítette a lány haját. Kihúzta a szemét feketével, majd sötétbarna árnyalatokat rakott Lauren szemhéjára, amelyek illettek a hajához. Szempillaspirállal áthúzta a lány szempilláit, és így dús hatás keltettek. Akár egy igazi vadmacska. A nő ismét a ruhafogashoz lépett, és leemelt egy bőrdzsekit. Lauren kezébe nyomta, ekkor egy fekete magas sarkút is adott neki. A lány engedelmesen felvett mindent, sőt, nem is bánta, hogy ilyen jó cuccokhoz jutott. Belenézett a tükörbe és elkerekedetten nézett végig önmagán. Úristen! Ez tényleg Ő lenne? Olyan másnak tűnt ebben a pillanatban. Visszament a folyosóra ahol Chrissel találkozott össze. Ő is útra készen volt. Lauren sértődötten előre ment, érezte, hogy merre kell mennie.

(Teljes nagyságért kattintsatok a képre, vagy ide!)

3. fejezet

2011-06-03T15:20:00.002+02:00

Sziasztok!

Juj, teljesen kiment a fejemből, hogy nekem tegnap kellett volna új fejeztet hoznom. Na, akkor most pótolom. Ezért nem is húzom tovább az időt, jó olvasást! Megjegyezném, hogy elütések lehetnek, nincs bétázva!

nicolee

A folytonos zuhanás kezdett eltűnni. Eleinte csak foltokat látott, majd nagyjából kitisztultak a vonalak. De még így sem élesen látott mindent. Szédült. Émelygett. Soha nem akarta megtapasztalni ezt az érzést.

- Lauren! Koncentrálj! – hallott meg egy határozott ismerős hangot. Reménykedni kezdett. Hogy, talán csak az egészet álmodta. Egy rossz vicc volt ez a „Kormánynak dolgozol, és kész!”szitu. De amikor kirajzolódott előtte minden, mégpedig élesen, akkor elvesztette az összes reményt. Erőtlennek érezte magát. Túlságosan is. Észre se vette, hogy könnyek csörögnek le az arcán. Zokogásba tört ki. Megint kezdett elgyengülni. Oldalra hajtotta a fejét, és ekkor érzett meg valamit. Egy fejtámlát. Nem, ez még sem az volt. Ezek masszív erős kezek voltak. Nem tudta kinyitni a szemét, nem volt képes rá. – Úristen – suttogta a férfi. Majd ezután Lauren hallott egy olyan hangot, mintha valaki éppen egy szörpöt szürcsölgetne. Ekkor megérzett valamit. Olyan furcsa íze van, gondolta magába. De inni kezdte, pontosabban szívni a vért. Chris vérét. Csak ő, ezt nem tudhatta. Most már volt annyi erő benne, hogy kinyissa a szemét.

- Chris? – kérdezte erőtlenül, és még többet kezdett inni abból, amitől felpörgött. Visszatért az ereje. Mi ez, valami energia ital? , kérdezte ismét magában. Annyi kérdés keringett most a fejében, hogy úgy érezte, mindjárt elájul. Ismét.

- Lauren, eleget ittál, most pedig, koncentrálj! Még jobban nyisd ki a szemed, így szinte semmit nem látsz! Vegyél mély levegőt! – utasította. A lány mélyen és lassan beszívta a levegőt. Most olyan energiát érzett a zsigereiben, mint még sohasem. Hirtelen kipattant a szeme, és meglátta, hogy mit is ivott. Ez egy kéz volt, ami… véres. Egyből eltolta magától, és meglátta a sebet.

- Te jóságos ég! – suttogta. – Ez? – kérdezte saját magától. Chris leült mellé, és a szemébe nézett. Lauren eleinte nem viszonozta a tekintetet, majd rászánta magát, és belenézett a csoki barna szemekbe.

- Nyugalom, nincsen semmi baj! Ez az én vérem. Vámpírvér. Ami erőssé tesz – válaszolt a fel nem tett kérdésekre. Mintha olvasott volna a lány fejében, pedig ez képtelenség. Tudta, hogy a lány milyen erőket birtokol. Csak még nem tudta feloldani azt magában. Lauren felpattant az ágyról, és nekiütközött valaminek. Pontosabban valakinek.

- Szia, kislány – mondta gúnyosan a férfi.

- Markus, ne merd bántani! – erre az felhorkant. Majd nevetésben tört ki.

- Basszus, szar munkát végeztél! Ez nem is kiválasztott! Leütöttem, és elájult. Pedig, neki nem kellett volna elájulnia, érted?! – Lauren ekkor meggondolatlanul megütötte a férfit. Dühös volt, de nagyon. Mi az, hogy csak úgy leütöget bárkit? Meglendítette a kezét, és egy jókora pofont lekevert neki. A férfi úgy nézett ki, mint Chris, csak más arcberendezéssel. Ugyanolyan „napbarnított” volt, ahogyan csokoládé barna szemei. Most pedig, mégis meglátszott az ütés helye. Chris hangos nevetésbe tört ki.

- Na, mi az, tesó? Megütött egy lány? – kérdezte tőle, ekkor védelmezően a tanonca elé állt. De még mindig nevetett. Az volt a dolga, hogy kiképzetten vigye a központba, és egészségesen, éppen. Viszont, hogyha Markus kezelésbe veszi, akkor élve nem jut el kormányhoz.

- Erről beszélek, bay-bee – mondta ügyet sem vetve Chrisre. Egy egyszerű mozdulattal félretolta. Akkor Ő is vámpír? Hogy lehetséges ez? A lány hátrálni kezdett. – Jaj, nyugi már. Vajon csak a vámpírvértől vagy ilyen erős, vagy a képességedet dühvel aktiválod? – kérdezte tőle.

- Markus… - mondta, Chris. Ám ő rá se hederített a fiú „fenyegetésére”. A fickó még közelebb lépett Laurenhez, ekkor Chris vámpírsebességgel előtte termett, majd bemosott egyet a barátjának. Elvesztette az önuralmát. A szemei alatt az erek kidülledtek, és a szemfoga is meghosszabbodott.

- Ez újjal se merj hozzá érni! – vicsorította Chris. Markus elesett a nagy ütés miatt, de nevetve felállt, és lesöpörte magáról a koszt.

- Nem most látsz utoljára! – mondta határozottsággal a hangjában. Majd eltűnt. Elment. Túlságosan gyáva volt most maradni. Chris a lányhoz fordult, akinek az arcáról döbbentséget lehetett csak leolvasni. A fiú hirtelen közelebb lépett Laurenhez, majd megölelte.

- Annyira sajnálom. Egyből a kiképzőhelyre kellett volna mennünk. Pedig, még meg akartam veled ismertetni a képességeidet, de látom, hogy itt nem vagy biztonságban. A bátyám közelébe túl veszélyes. Később, simán legyőzheted majd, de most gyere! El kell mennünk – eléggé szétszórt volt. Tehetetlenséget érzett. Már meg is fordult volna, de a lány megragadta a kezét. Magához fordította.

- Milyen képesség? Nem értem ezt az egészet. Hogy tudtam akkorát csapni? – ez csak pár kérdés volt a sok közül. A férfi nagyot sóhajtott. Tudta, hogy előbb utóbb el kell mondania az igazat, de nem most.

- Gyere! El fogom mondani, megígérem – a lány már megbízott benne. Hiszen, ez a második alkalom, hogy megmentették. Chris felkapta a bőröndöket, és ismét a tűzpiros Ferrarihoz loholtak. Bepakolta a cuccokat, majd kinyitotta a lánynak az ajtót. Ő szinte beugrott a kocsiba. Beletaposott a gázba, majd nagy sebességgel szelték át New York utcáit.

Pár óra elteltével egy nagy épülethez érkeztek. A belváros szélénél volt található. Lauren csodálkozva nézte a hatalmas építményt. Te jó ég! Hogy fogok innen megszökni? , kérdezte magától. Tuti, hogy tele van beépített emberekkel. Szóval, tényleg nem lesz kispályás dolog a megszökés. Chris ismét kinyitotta a kocsiajtót. Lauren félénken és egyben idegesen is szállt ki a sportautóból. Vissza akart fordulni, és szaladni, de Chris megragadta, és szinte megával vonszolta.

- Innen már nincs vissza út! Sajnálom – a hangja őszintének tűnt, de Lauren nem akarta elhinni ezt az egészet. Olyan hátborzongató ez a hely. A lány egy utolsó könyörgő pillantást nyugtázott a fiú felé. Az megcsóválta a fejét. Lehetetlen ez az ügy. A férfi kivette a csomagtartóból a bőröndöket, és vezette a lányt. Egy hatalmas épületbe mentek be. Lauren megállt, majd lopakodva visszament a parkolóba. Innen pedig futásnak eredt. Úgy szedte a lábát, mint még soha. Még annál is gyorsabban, mikor Chris üldözte az iskolában. Tényleg! Hogy változott meg ennyire az a fickó? Akkor annyira másnak tűnt. A lány nekiszaladt valakinek. Ő megragadta a vállát, majd vonszolni kezdte az épülethez.

- Nem akarom, Chris, kérlek! – kérlelte őt, és a könnyei záporozni kezdtek a szeméből. Tovább mentek. Semmi esélye sincsen. Immár egy börtönbe került. Sőt! Ez rosszabb volt annál. Az épületnek szürke falai voltak, és fém ajtók. Ezeket lehetetlen áttörni, még egy vámpírnak is. Embereket látott. Akik izgalommal nézték az új jövevényt, viszont egyben hülyének is gondolták. Nem menekülhet el erről a helyről senki. A lány ordítani kezdett, és még hangosabban kezdett zokogni.

- NE! – kiáltotta. Kérlelően, és kisírt szemekkel nézett a többiekre. Tovább mentek a folyósón. Egy még jobban elpáncélozott helyre. Szinte üvegből volt a helység, majd tovább mentek még egy ajtón, ahol egy modern és jól berendezett szobába értek.

- Michael! – szólt a férfi, hangosan. Ekkor előbukkant a szék mögül egy sötétbarna, tüsi hajú fiatalember. Aki maximum 30-nak néz ki. Barna szemei vannak, és egy kis borosta is meg van hagyva az arcán.

- Lauren? – kérdezte, mire a lány elfordította a fejét. – Tehát igen. – ekkor visszafordította a fejét. A kisírt szemekkel meredt a férfira. Beletörődött. Már elfogadta, hogy innen nem szabadul, és muszáj a kormányt szolgálnia.

- Szóval, Te vagy a kiválasztott. Amit gondolom ez az „ember”, már biztosan elmagyarázott – megráztam a fejemet, mire ő tág szemekkel a kiképzőm felé fordult. – Akkor innen átveszem az ügyet! – mondta, mire Chris nagy nehezen elengedett.

- Kövess, Lauren! - mondta kedvesen és előre indult, vissza a folyósokra. Innen annyi ajtó nyílott, hogy szinte alig lehetett megszámolni azokat. A férfi kinyitotta az egyik ajtót, majd udvariasan előre engedte a lányt. Majd becsukta azt, és ismét előre indult. Ez is egy folyosó volt, melyen szinte ugyanannyi ajtó volt, mint az előbb. Ez egy labirintus, gondolta a lány. Ismét kinyitott egy ajtót, majd újra csak előreengedte Lauren-t. Ez a helység már egy igazi szoba volt. Az ágy a sarokba tátongott. Durva, szatén hatású lepedővel a tetején. Ezzel szemben egy szekrény volt, amely tölgyfából volt összerakva. E mellett pedig egy ablak, amely a városra nézett. Csodálatos látvány lehetett, főleg este. Ennyiből állt a szoba. Semmi más nem volt benne.

- Ülj le! – Lauren engedelmeskedett, és helyet foglalt az ágyon. A férfi nekitámaszkodott a falnak, egyik lábát felhúzva, és karját összefonva. – Az én nevem Michael. Az a dolgom, hogy felügyeljem ennek az építménynek a rendjét. Segítek a kiképzésben, és az akciókban is részt veszek. Ennyi dolog elég rólam… most térjünk át Rád – a lány figyelmesen hallgatta Michaelt – Szóval, Te egy kiválasztott vagy, ami annyit takar magában, hogy, sok-sok dolgot végrelehet hajtani a nélkül, hogy bármi bajod esne. Olyan erő van a birtokodban – hajolt közelebb -, hogy még egy vámpírt is le tudnál győzni. Chris-t is. Ő lesz a kiképződ, aki segít felszabadítani a benned lakozó erőket. Na, de visszatérve a kiválasztott dologra, koncentrációval képes vagy a tested bármelyik részére „páncélt” küldeni, és hogyha oda ütnek, akkor nem ér semmi fájdalom. De viszont, ha használod ezt az erőt, akkor sokkal erősebb leszel, gyorsabb… stb. – sorolta fel a dolgot, miközben mutogatott is. Lauren ezt a monológot elkerekedet szemmel nézet. Ő ilyenre képes lenne? Kis kuncogásba tört ki.

- Valamit félrenéztek, én ilyenre nem vagyok képes – rázta meg a fejét, mire Michael összeráncolta a homlokát.

- Ezt figyelembe se veszem, mert nincsen igazad. És még valamit kihagytam, ami már csak hab a tortán. Ha koncentrálsz, akkor nem csak a te sérüléseidet, de a többiekét is meg tudod védeni, ha kiterjeszted az energiádat. Ennek szabályozása hosszadalmas, és fárasztó munka, de idejében kell aktivizálni és kipróbálni. Könnyen tanulsz – ekkor beugrott valami a lánynak. Emlékezett rá, hogy amikor dogára kellett volna tanulni, de nem tette, mert nem tudott megtanulni. Viszont órán minden az eszébe jutott. Mert koncentrált. Az összes dologra emlékezett, és ötösre írta a témazárót. – úgyhogy már két napon belül küldetésre is küldünk. Persze nem olyan nehézre, de… küldetésre küldünk – mondta mosolyogva a végén. Lauren nem volt ennyire boldog a dologtól. Félt. Egyedül a nagyvárosban.

- Chris lesz a kiképzőm? – kérdezte, mire a férfi bólintott. – Ő segít aktivizálni az erőmet? – tett fel egy újabb kérdést, mire Michael még egyszer bólintott. – Te ember vagy? – a fickó harmadjára is bólintott. Ez olyan idegesítő, gondolta Lauren. Csak akkor beszél, ha kell?, tette fel a kérdést magában.

- Én most megyek, de addig pihenj! Készülj fel az edzésre! – az utolsó mondat első szavai annyira ismerősnek tűntek Laurennek.

Képek, infók : )

2011-05-31T17:06:00.002+02:00

Helló, helló ismét!

Még csak egy nap telt el, de máris hiányoztok. A kéréseitekre hoztam képeket. Amúgy is akartam, csak amilyen tyúk eszem van elfejeltettem. Na, mindegy. Most itt vagyok. Nem csak a mostani fejezetből, hanem az újból is lesznek képek. (a következő fejeztet csütörtökön publikálom, tehát, egy héten két rész lesz felrakva : D)

Információk: Csak addig lesz egy héten két fejezet, míg beindulnak a szálak. (Addig míg Damon feltűnik. Amit az ötödik fejezetre tervezem). De ha nagyon ügyes vagyok (amit kétlek), akkor lehet utána is több fejezet. : ) Nyáron lehet, hogy lesz egy kis késés a fejezettel.Mivel, nem mindig biztos, hogy hétfőn "elérhető" leszek. De igyekszem majd. : ) Leírom, hogy mikor lesznek előreláthatólag programok:
Június 8. -> Visegrádi kirándulás
Június 9. -> Lillafüredi kirándulás
Június 11. -> Esküvő, lagzi (nem nekem xD)
Július 28. -> TVD-s rajongói találkozó
Augusztus 1-5. -> Lovastábor
Na, hát ennyi, eddig. : ) Az augusztusit pedig megoldjuk, vagyis akkor vasárnap kaptok fejeztet. : )

Éééés akkor, a képek:

Chris képéért kattints ide! Markus képéért kattints ide! Michael képéért kattints ide!

2. fejezet

2011-05-30T20:26:00.002+02:00

Sziasztok!

Jaj, ne haragudjatok a késésért! Mikor néztem a blogspotot (délelőtt), akkor nem volt jó. De nem is húzom akkor tovább az időt. Ez sincs bétázva, szóval bocsi a helyesírási hibákért. Köszönöm, hogy elolvasod! *-* (enyhe függővég a végén)

A nap halvány sugarai zökkentették ki Laurent az álmából. A szoba narancssárgás fényben úszott. A lány megdörzsölte kissé bedagadt szemeit (a sok sírástól). Lassú léptekkel kiszállt az ágyból, nehogy elszédüljön a hirtelen felállástól. Az ablakhoz ment, és elhúzta a függönyt. A sugarak narancssárga és lila csíkjai pihentek az égen. A tájról az órára vándorolt a tekintete. Ekkor tudatosult benne, hogy még csak hat óra van. Az erkélyhez ment, és felült a szélére. Nagyot sóhajtott. Egyszer csak azt vette észre, hogy valaki az utcáról integet neki. Kissé előredőlt, hogy jobban megnézhesse az embert. Majdnem elvesztette az egyensúlyát.

- La! – kiáltotta. Ez Tom volt, aki teljesen bele volt zúgva a lányba. Sajnos ezzel tisztába is volt Lauren. Lepattant az erkélyről, majd gyorsan visszament az ágyához. Nem akart beszélni a fiúval. Tudta mi következett volna. Valamiért tudta, hogy lassan el kell készülnie. A fürdőjébe ment, és gyorsan lezuhanyozott. Soha nem látott sebességgel. Miután kijött a kabinból, megfésülte a haját, és most is, mint általában felcsurizta a feje tetejére. A szekrényéhez ment, és kiválasztott egy egyszerű ruhát. Fekete toppot vett felülre, térdnadrágot alulra, és egy megkötős magasabb talpú cipőt választott lábbelinek. Van még valami, amit kihagyott. Pontosabban nem egy valami, hanem több dolog. Először is, ékszerek. A nyakába rakott egy „I Love New York” feliratú nyakláncot, és felvett egy olyan karkötőt, amely két részből állt, és össze kell kulcsolni. A sminket finomra fogta. Bronzszínű árnyalatot vitt fel a szemhéjaira, majd világos mézszínű szájfényt tett az ajkaira. Ekkor ismét meghallotta a nevét, de erőteljesebben.

- Bakker, Tom! Csendesebben nem lehetne? – hajolt ki az erkélyre. A fiú csodálattal nézte. Lauren utálta, hogyha így néznek rá. Annyira előrehajolt, hogy most tényleg elvesztette az egyensúlyát. Azt hitte, hogy meghal. Ám, valaki elkapta. Egy ismerős alak, akinek masszív erős karja volt. A lány undorodott a férfitól amióta csak meglátta.

- Köszönöm – suttogta, ekkor az osztálytársa felé fordultak, akinek szó szerint leesett az álla.

- Most azonnal elmész, és ma nem jössz vissza! – nézett mélyen Tom szemébe. A fiúnak barna haja volt, és zöld szemei. Most úgy mozgott a teste, mintha robot lenne. Megfordult, és lassú léptekkel hazamenni kezdett. Lauren nagyot szusszant. Csak most vette észre, hogy még mindig az „idegen” karjaiban van, aki meglátogatta őt tegnap is.

- Talán megismerhetném a megmentőm nevét? – kérdezte viccelődve, de a férfi komolyan vette.

- Chris. A kiképződ. De szólíts csak Mesternek – válaszolt, ezen a kijelentésen még Lauren is nevetni kezdett. Ekkor tudatosult benne a gondolat. A férfi nem is volt olyan nagy melák, mint azt először elképzelte. Most nem volt félhomály, így tökéletesen ki tudta venni az arcvonását. Szép, napbarnított bőre volt – talán néger? -, ahogyan csokoládébarna szemei. Chris letette a lányt, és mélyen a szemébe nézett. Egy pillanatra ez az egész többnek tűnt 1 másodpercnél, ami már kötekedésnek számít.

- Mit keresel itt? – törte meg a kínos csendet Lauren.

- Ma van a nagy nap – válaszolt komolyan a kérdésére.

- De még el se köszöntem a szüleimtől, ésés… - nem tudott többet kinyögni. Érezte, ahogy könnyek gyűlnek a szemébe. Elfordult a kiképzőjétől. Nem akarta, hogy így lássák. Sőt! Sose akarta, hogy bárki is sírni lássa. Túl erősnek mutatta magát. A fiú Lauren vállára tette a kezét. Megértő volt.

- Időm, mint a tenger – jelentette ki hidegen. A lány letörölte a könnyeit, majd visszafordult. Chris még mindig ugyanúgy tartotta a kezét.

- Ki vagy Te? – szegezte neki a kérdést. – Egyszerűen csak felbukkansz, mintha minden oké lenne. Ebbe nincs semmi oké! Nem értem, ezt az egész dolgot. Még is mire kellek én a kormánynak? Egy átlagos lány vagyok, könyörgöm! És egyáltalán, hogy vagy te ilyen gyors? Olyan vagy, mint a villám. Bárhol ott vagy. Gyorsabb vagy az embernél… - mondta monológját, de a férfi megszakította.

- Vámpír vagyok. – Micsoda? De, hiszen vámpírok nem létezne. Legalábbis, Lauren tudása szerint. Rémület ült ki az arcára, és hátrálni kezdett. Ezt látván Chris mondott még valamit. – Ha azt szeretném, hogy halott legyél, már régen véged lett volna. De, mindent elmagyarázok a maga idejében – tartotta fel védekezően a kezét, mintha megadná magát. Azt szerette volna elérni, hogy a lány bízzon benne.

- Hova viszel engem? – szegezett neki még egy kérdést.

- New York-ba. Úgyis szereted. – mutatott a nyakláncára. Lauren a nyakához emelte a kezét, és egy hirtelen mozdulattal kitépte az ékszert. Eldobta a fűre, majd köpött is egyet. Karba tette a kezeit. – A köpdösésbe nagyon jó vagy, tegyük hozzá – mondta, és egy félmosoly suhant át az arcán. Vámpírsebességgel ott termett előtte, és mélyen a szemébe nézett. – Megígérted. Alkut kötöttünk – fenyegetően beszélt hozzá. Ekkor elállt a lány lélegzete.

- Elbúcsúzom tőlük - szomorú volt. De nagyon. Hátra sem nézve bement a házba, és egyenesen fel a szobájába. Chris innen nézve is látta őt. Talán túlságosan megkedvelte, pedig még nem is ismeri. Az eddigi stílusából nagyon is bejön neki. Az ajtó előtt termett, majd csengetett. A lány szülei nyitottak ajtót.

- Jó napot kívánok! Elnézést kérek a korai zavarásért, de most jutott eszembe egy ötlet. A bátyámnak van egy üdülőhelye, és az osztályból nagyon sokan eljönnek. Ezennel szeretném meghívni Lauren-t is. – ez a kitalált szöveg nagyon hatásos volt. A lány szülei egymásra néztek, és egy szót sem tudtak kibökni. Ekkor felkiáltottak az emeletre.

- Drágám, gyere egy kicsit! – szólt az anyukája. A lányuk szapora léptekkel haladt lefelé az emeletről, egy doboz fagyival a kezében. Mikor meglátta Christ kiesett a kezéből a kanál, és a fagyis doboz is. A fiú ettől a látványtól elmosolyodott.

- La! – kiáltott oda neki. – Gyere csak! – intett maga mellé. Neki is előadta a hamis szöveget. Ebből semmi nem volt igaz. Bár nem kizárt, hogy a vámpírnak van egy bátyja, és annak egy üdülőhelye. Átkarolta a vállát. – Na, mit szólsz? – érdeklődött. Nem is jutott volna eszébe más hazugság a lánynak, mint ez.

- Őőő… - ekkor Chris oldalba bökte. – Elmehetek? – nyögte ki végül. A szülei megadóan megvonták a vállukat, és rá mondta egy igent. Lauren felszaladt a bőröndjéért. Mikor visszaért a földszintre, Chris elvette azokat és bepakolta a kocsiba.

- Jó nyaralást, drágám! – mondták szinte egyszerre a szülei. Lauren szorosan átölelte őket, majd három puszit adott az arcukra.

- Szeretlek titeket! – suttogta a kocsiból.

- Mi is. – mondták. Chris erőteljesen becsapta a vörös Ferrari ajtaját. Teteje nem volt ennek a csodajárgánynak. Így még menőbb stílust kölcsönzött a vezetőjének. Beindította a motort, azt pedig kellemes hangnemmel felmorgott.

- Sziasztok! – köszönt el könnyes szemmel Lauren, a kezét a szájához emelte és dobott egy puszit. Mikor elindultak felemelte a kezét, és még integetett a szüleinek.
Szomorúan meredt maga elé. Oldalra fordított a fejét, és hagyta, hogy könnyek csorogjanak le az arcán. Nem érdekelte, hogyha még Chris is észreveszi. Gondolta, ez már nem újdonság neki.

Több óra kocsikázás után, a távolból egy nagyváros rajzolódott ki. Ez pedig felkeltette Lauren érdeklődését. Muszáj volt lezárnia magában azt a bizonyos dolgot. Egyszerűen, nem lesz jobb, hogyha ezen rágja magát. Sokkal rosszabb, ha ezen fog lovagolni egész nyári szünet alatt. Nagyot sóhajtott, amit persze Chris kifinomult érzékei azonnal észrevettek.

- Hé – kezdett bele, de a lány ismét elfordította az arcát. Nem volt képes a szemébe nézni. Délelőtt olyan jól telt minden, míg el nem hívták őt arra az „üdülőhelyre”. Kész börtön lehet. – Tudom, hogy ez most nehéz neked – folytatta tovább, de a lány belevágott a szavába. A dühtől képes volt a férfi szemébe nézni.

- Nem, nem tudod, hogy milyen érzés ez. Elszakítottak a családomtól, miközben azt se tudom, hogy mit vállaltam magamra. Képzelhetem, hogy milyen jó lesz ott üdülni egész nyáron – szinte már csikorgatta a fogát.

- Lauren, hallgass meg! – szólította komolyan a kiképzője. – Nagyon is tudom, hogy ez milyen. Egy vámpír klánnak hála elvesztettem az összes szeretteimet és barátaimat. Úgyhogy légy szíves ne próbáld nekem itt bemagyarázni, hogy én nem érezhetek úgy, mint te! – Lauren ezeket a mondatokat lemerevedve hallgatta. Ledöbbent. Egyből eluralkodott rajta a megbánás.

- Ó, sajnálom… izé, ne haragudj! – szabadkozott, de ennél értelmes mondat nem került a szájára. – Sajnálom, tényleg! – ragadta meg Chris kezét. Mivel az egyik a kormányon nyugodott, a másik pedig a Ferrari ülésén. A fiú komoly arccal tekintett az öccse kulcsolódó kezükre.

- Semmi baj, régen történt … - mondta, és ekkor mintha nem is a jelenben járt volna. Egy kamion jött velük szembe. Chris észre se vette, de rátért a másik sávra. Lauren zökkentette ki a férfit a gondolatmenetéből.

- CHRIS! Vigyázz! – ordította, és elrántotta a kormányt. A fiú ekkor kapott észbe, és egy egyszerű mozdulattal visszatérítette a járgányt az eredeti útvonalára. Hála a vámpír érzékeinek, és a kocsi berendezésének.

- Basszus! – ez volt az egyetlen „csúnya” szó, amit a férfitól idáig hallott. - Jó hangos vagy! – Lauren elnevette magát. Ez volt a legszórakozottabb pillanat az óta, mióta a lány otthagyta Washingtont. Chris bekapcsolta a rádiót, és azt hallgatták addig, míg New York belvárosába nem értek. Lauren áhítattal nézte a hatalmas épületeket, a nyüzsgő várost. Ez a pár perc elfelejtett vele minden gondot. A forgalmas belvárosból tovább hajtottak valamerre. A lánynak fogalma se volt, hogy merre.

- Hol vagyunk? – kérdezte.

- Mindjárt megérkezünk. – nyugtatta meg a lányt. Ezzel nem sokra ment. Lauren csak egyre jobban izgult. Nem bírt beletörődni, hogy ilyen lett a sorsa. Csak tovább hajtottak az úton. Egy elhagyott vidékre érkeztek. Rozoga ház tárulkozott eléjük, és a mögött pedig egy erdő tartózkodott.

- Ez még New York? – tett fel egy újabb kérdést a lány undorodva.

- Nem egészen. – válaszolt a kérdésére egy beazonosíthatatlan hang. A csengő hang felé fordult, de mire megnézhette volna a férfit elsötétült előtte a világ.

Ezt nem hagyhatom szó nélkül :P

2011-05-23T19:10:00.000+02:00

Sziasztok, ismét!
Megint itt vagyok, mert virulok-pirulok. Ez a sok dicséret... én lehidalok tőletek. Ezzel nekem nagyon nagy löketet adtatok, és tényleg érdemesnek tartom, hogy tovább írjak. Engem az ilyen erősít. Ettől kapok erőt, hogy "igenis, tovább kell írnom, és húznom-halasztanom, ameddig csak tudom". Szóval, pár szót szeretnék szólni a kérdéseitekre. Damon-t még nem most fogom behozni a történetbe. Lehet, hogy ezért haragudtok majd rám, de muszáj bevezetnem valahogy a történetet. Igen, a "nagy melák" is (vempájör) vámpír. Akiről majd idő közben többet meg lehet tudni. Annyit elárulok, hogy nem is olyan "bunkó" mint amilyennek tűnik. Chris a neve. A következő fejezetben, már alaposabban átláthatjátok a történteket. Lehet, hogy azt hamarabb hozom hétfőnél. : ) Örüljetek! :P Amúgy, Damon-t körülbelül csak a, hmm ... az ötödik, vagy hatodik fejezetnél hozom be. Muszáj így csinálnom. xD
Legyetek jók!

xoxo; nicolee

1. fejezet

2011-05-23T13:53:00.003+02:00

Sziasztok!
Nagyon, nagyon szépen köszönöm, hogy szavaztatok. : ) A szavazás eredménye :

Hétfőn	8 (57%)
Kedden	0 (0%)
Szerdán	1 (7%)
Csütörtökön	1 (7%)
Pénteken	0 (0%)
Szombaton	1 (7%)
Vasárnapon	3 (21%)

Aki a hétfőre szavazott az logikusan jutott arra a gondolatra. Mivel, gondolhatta, hogy csak jövőhéten publikálom a fejezetet. Előre is bocsánatot kérek a hibákért, nekem nincs bétám. Mivel nem '07-es Word-öm van, így a hibákat se adja ki olyan jól, mint '03-as. : / Na, de jó olvasást mindenkinek! Most kivételesen megengedem, hogy kuckuljatok bent, mivel kint ~~rohadt~~ nagyon meleg van. xD Megjegyezném még azt is, hogy a történetet E/3.-ba kezdtem írni, de ez lehet, hogy majd változik. A nagy "melák" az első fejezetben nem Damon. Ő csak később jön be a történetbe! De többet nem árulok el. :P

Reggel volt. Egy újabb hajózási lehetőség az élet tengerén. Laurent csak egy apró hangos tárgy zökkentette ki az álomvilágából. Az ébresztőóra. Szörnyű találmány. Álmosan kitapogatta a zörgő valamit, és lenyomta a „megállít” gombot. Majd magára húzta a párnát, és próbált visszaaludni. Ám, ez nem volt ilyen könnyű dolog. Hiszen nem hétvége volt, hanem hétköznap. Mégpedig hétfő, az utolsó tanítási nap. Ezt az egy napot, már igazán kiadhatták volna. Tudta Lauren, hogy a többség be se fog menni a gimnáziumba. De hát, nem lehet mit tenni.

- Drágám, kellj fel! – hallott meg egy hangot odalentről. – Ez az utolsó nap. Már igazán kibírod! – a lány idegesen kipattant az ágyból, és a falhoz vágta a párnát. Leült az asztalához s bekapcsolta Apple Mac notebookját. Rákattintott egy kis ikonra, amelyen zöld és kék bábú volt. Beírta az adatait, majd megnyomta a bejelentkezés gombot. Várt pár másodpercet, közben pedig a tekintete az ablakra vándorolt. Ekkor vette észre, hogy egyáltalán nem egy nyári nap tárulkozott elé. Nem narancssárga színbe úszott a szobája, hanem kékbe. Be volt borulva az ég. Ez azért elég szokatlan Washingtonban, már csak azért is, mert nem az őszi évszakot írják. Gondolatmenetét egy csipogó hang szakította meg. Egyből a gépre terelődött a figyelme, és meglátott egy ablakot. Különös. Se kép, se e-mail cím, csak egy kis üzenet, amibe ez volt „Készülj fel!”. Rossz előérzete támadt. Hirtelen elkezdett remegni, majd izzadni a tenyere. Egyáltalán nem gondolta volna, hogy az utolsó iskolai napon ennyire be fog pánikolni. Miért velem történnek ilyenek?, gondolta magában. Ekkor édes anyukája toppant be a szobába. Dorgáló tekintetét vette elő, mikor meglátta, hogy a lánya szokás szerint gépezik.

- Kisasszony – kezdte meg a beszédét. – Hányszor mondjam még el neked, hogy majd suli után gépezhetsz? Miért kell Neked reggel leülni? Este nem volt elég? Na, menj, öltözz fel és készülődj! Lent a reggelid vár. – a monológ végére egészen lehalkította a hangját. Egy mosolyt vetett lánya felé. Visszamosolygott ő is, majd összecsapta a tenyerét.

- Nagyszerű! – vigyorgott még mindig, és a konyha felé kezdett menni. El is felejtette az üzenetet, ami a notebookján talált. Leült az étkezőasztalhoz, és elkezdte enni a rántottáját. Miután végzett, elmosogatta a tányérját és visszaszaladt a szobájába. A fürdőbe vetette magát, megmosta az arcát aztán kifésülte a haját. Fent összefogta, így a hajtincsei olyan hatást keltettek mintha kicsit meglenne „tépve”. Lauren mindig is szeretett kísérletezni a hajával. Most a smink következett. Fekete szemceruzával kiemelte barnás-zöldes szemét, és halvány rózsaszín szájfényt kent ívelt ajkaira. Újra a tágas szobája felé vitte az útja. A tolóajtós gardróbszekrényhez lépett, és kiválasztotta egyik ruháját. Maradt az egyszerű nyárias kombinációnál; farmer shortnál, egy vajszínű toppnál, mely mellrésznél kicsit össze volt húzva, majd a nyaknál kellett megkötni. Kiegészítés képen pedig, egy sarunál. Persze, így kicsit egyhangú volt, úgyhogy feldobta még ezt a kollekciót ékszerekkel is. Feltette még a Ray-Ban napszemüvegét is, amely tökéletesen kiemelte arccsontjait. Karakteresen állt neki ez a szemüveg. A hóna alá kapta a notebookját, mivel most megengedett volt, hogy a suliba is lehet használni. Már tudták előre, hogy nem sok diák fogja rászánni magát, hogy hétfőn bemenjen az iskolába.

A földszinten elköszönt a szüleitől, viszont nővérétől nem, mivel Ő még javában bandukolta az álmok országát. Nekik már régen nyári szünet volt. Hát igen, egyetemisták… mázlisták.
Kilépett az ajtón, és érezte, hogy ez a nap igenis jó lesz! Ahhoz képest, hogy el volt borulva, egyáltalán nem volt hideg. Sőt! Még is egy nyári nap ez a mai. Nem fogja majd elrontani semmi. (Reménykedjen csak!) Elindult az utcán, a Monroe High School felé. Közbe berakta a fülébe a fülhallgatót, és elindította egyik kedvenc számát. Körülnézett az utcán, mivel nem látott senkit, így hirtelen megállt, majd csinált egy MoonWalker-t. Ekkor megfordult, és váratlanul szembetalálta magát egy szürke BMW-vel, ami éppen rá dudált.

- Mi lenne, ha körülnézne, fiatalasszony? – kérdezte dühösen a férfi. Lauren megesküdött volna, hogy semmilyen körülményét nem látta annak, hogy valaki közeledne felé. Nem látta az előbb az utcába befordulni a BMW-t, és nem is hallotta, mert olyan erős hangerőre nem volt felnyomva az MP4 lejátszó.

- Elnézést! – sütötte le a szemét, majd lehúzódott a járdára és továbbindult az iskola felé. Még látta, hogy mellette elhajt a napszemüveges fickó. Hátborzongató volt, de próbált most ezzel nem törődni.

Lassan megérkezett az iskola felé. Egyből megpillantotta barátnőit, ezért sietősre vette a lépteit. Legalább volt, aki befáradt a suliba! Odament hozzájuk, és megölelte őket. Viszonozták az ölelést, majd a folyosóra sétáltak.

- Mi újság? – törte meg a monoton csendet Emma, Lauren barna hajú barátnője. Hullámos haja keresztezte különleges arcformájú fejét, kék szeme pedig ragyogva érdeklődött a másik lány irányt.

- Ó, semmi különös. – legyintett a kezével, ekkor hirtelen megfagyott az ereiben a vér. Eszébe jutott az üzenet, de nem akarta, hogy a barátnői is pánikba essenek. Próbálta másra terelni a figyelmét, ezért visszakérdezett. – És veled? – fordult Abigeal felé is. Ők is megcsóválták a fejüket, majd elindultak a tanterembe, ahol lesz órájuk. Elővette a notebookját, és míg várt, hogy betöltsen a gép, elkezdte volna mondani a monológját, de Emma megelőzte. Néha tényleg idegesítő tud lenni. Főleg a fanatikusságával.

- Képzeljétek, azt hallottam a Twilightról, hogy két részbe fogják leadni az utolsó részt. Értitek ezt? – kérdezte. Lauren kissé felcsattanva csapott rá az asztalra.

- Nem értem mit eszel ezen a Roberten – mondta, és még folytatni szerette volna, kifejezni a véleményét, de úgy gondolta, hogy inkább nem bántja meg barátnőjét.

- Én sem értem, olyan… pfű egy csávó. – csatlakozott a „nem-szeretjük-robert-pattinsont” csoporthoz. Emma tetettet sértődöttséggel fordult a padja felé. Abigeal megvonta a vállát, nem nagyon hatotta meg a dolog. Mindig is ilyen elhatározott volt, és egyáltalán nem hagyta magát. Kicsit nagyszájú volt, de amúgy hatalmas szíve van. Lauren teljesen belemerült a számítógépek világába, mikor megjelent az „élet” a gépén. Csak azt vette észre, mikor Emma ráncigálni kezdte. Mivel nem tudta, hogy ki az, ezért felcsattanva állt fel a székből.

- Már elnézést, de nem lehet, egy nyugodt percem se! Ha nem az vagy, akivel állandóan lógok, akkor légy szíves ne zavarj! Vágod? – kelt ki teljesen önmagából. Ez rá nem jellemző, de most nagyon felidegesítette a dolog. A barátnője majdnem nevetésbe tört ki, majd a tanárnő felé fordította, mivel nemrég csengettek be.

- Kisasszony, az igazgatóiba! – mutatott az ajtó felé Mrs. Jonson, a nyelvtantanár. Aki immár egy vörös rák volt. Lauren összeszedte a cuccait, leszegett fejjel kiment a tanteremből. Ekkor rossz előérzete támadt. Reflexből oldalra nézett, és meglátott egy férfit. De nem tudta kivenni az arcát, mivel félhomály volt. Lauren sikítani akart, de egy hang sem jött ki a torkán. Így futásnak eredt. Olyan gyorsan szedte a lábait, mint még soha. Testnevelés órán ilyen sebességgel biztosan lefutná a Coopert, 10 körrel.

- Nem futhatsz el előlem! – hallotta meg a hangját a háta mögül. A második emeleten volt, a folyosóra ment, ahol körülbelül 15 ajtót lehetett kinyitni. Ezeknek a termeknek a felébe se folyt tanóra. Az egyikhez futott, és idegesen rángatni kezdte a kilincset, míg az kinyílt. Szinte beesett az ajtón, majd amilyen gyorsan csak tudta elfordította a kulcsot, így az be volt zárva. Lecsúszott a földre, zilálva vette a levegőt.

- Lauren McKenzie! – hallott egy hangot. Felpattant a földről, ekkor meglátott egy újabb ajtót. A kémia szertárat. Odafutott, és szerencsére nyitva találta. Bement a szűk szobába. Erősen kezdett gondolkozni. Mit is mondott Mrs. Jefferson a nátriumról? „A vízbe dobott nátrium, a víz tetején gyorsan keringve, heves hidrogéngáz képződéssel járó reakció során (mely az exoterm reakció során fejlődő hőtől meggyullad) maró tulajdonságú nátrium-hidroxiddá alakul.” Lauren nem is gondolkozott, gyorsan végrehajtotta a feladatot. Ekkor tört be a nagy melák az ajtón. A lány a férfi kezére öntötte az anyagot, az pedig elkezdett ordítani.

- Bocsika. – mondta Lauren, és újra futásnak eredt. Még hallotta, ahogyan a férfi szitkozódni kezd. Miért velem történik ilyen? Kérdezte magában a lány, majd egy újabb terem felé vette az irányt. Gyorsan becsukta az ajtót, és hátrálni kezdett. De beleütközött valakibe. A pasasba, aki követte. Sikítani kezdett, viszont az idegen a lány szájához emelte a kezét, és befogta a száját.

- Sssh! – csitította. – És nem esik bántódásod! – mondta fenyegetően. Lauren befejezte, és kivergődött a férfi karjai közül. – Lám, lám! – hajolt közelebb. – Hatásos tudok lenni. Jó, egy gimnazista lányt könnyű befolyásolni. – kuncogott fel.

- Mi a neve? – sziszegte a fogai között.

- Ó, az lényegtelen. Beszélni valóm van veled, Lauren. – ekkor megragadta a lány állát. De az nem hagyta magát, köpött egyet. Lejjebb csúszott a keze, teljes erővel nyomta a falnak a torkánál fogva. – Szépen végighallgatsz, nem akarlak bántani, ha nem szükséges! – mondta határozottan, a lány pedig bólintott. Lassan elengedte, közben pedig végigmérte a lányt. Nagyon csinosnak találta. Belenézett a ragyogó szemeibe, de Lauren nem viszonozta a pillantást.

- Miről lenne szó? – tért a lényegre, és lesütötte a szemét. Még csak egy centimétert sem akart látni a fickóból.

- Kiválasztott vagy. Ez azt jelenti, hogy velem kell jönnöd, a kormánynak kell dolgoznod. Különben a szeretteidnek esik bántódása! – ekkor a lány szíve kihagyott egyet, majd sebesebben kezdett el dobogni. Adrenalin áradt szét a testében. Legszívesebben képen törölte volna a csávót, de jobbnak látta, ha nem teszi.

- Rendben. Beleegyezek. – mondta, de ekkor még nem tudta, hogy mire vállalkozott.

- Oké, holnap délben érted megyek! Sok sikert, Lauren! – kacsintott, és eltűnt a szeme elől. Hogy csinálhatta? Hogy tűnhetett el így? Mi a fene történt? A lány küszködött a könnyeivel, de nem akart sírni. Ki tudja, hogy ki nyit rá a terembe. Elindult az igazgató felé, ahova először szándékozott. Egy figyelmeztetéssel megúszta.
Szörnyen gyorsan eltelt egy nap. Lauren annyi sok érzéssel, és kérdéssel bandukolt hazafelé. Köszönt a családjának, és szorosan megölelte mindegyikőjüket, félve, hogy talán holnap látja utoljára őket. Lehet, hogy soha többé nem jöhet haza. Felment a szobájába, és bekapcsolta notebookját. Szomorúan böngészgetett az interneten, míg nem jött egy üzenete. Se cím, se kép, se semmi. Csak egy sor. „Ne félj!” Ez egyáltalán nem volt ilyen könnyű. Nehezebb, mint bárki is hinné. Azt se tudom, hogy mire vállalkoztam, gondolta magában. De a családomról van szó, bármit megteszek! Bíztatta magát. Most hamar kikapcsolt a gépét. Eleinte alig tudott elaludni, majd elnyelte az álmok világa.

Ha tetszett, légy szíves írj kommentárt! *-*

"Első bejegyzés"

2011-05-15T17:36:00.000+02:00

Helló, emberek!

Sok-sok szeretettel köszöntök mindenkit az újabb blogomon. Nagy örömmel láttam, hogy már van 8 követőm. Remélem, hogy ez csak gyarapodni fog, és tetszik majd a történetem. :P Hamarosan felkerül majd, de addig is itt egy részlet az első fejezetből (ami nagyon gyenge lesz, mivel még nem indulnak be a szálak) :

nicolee voltam : )